A 44. Magyar Filmszemle nyitóestéjén láthatta a közönség, a mozikba a közeli napokban kerül a Sünvadászat, amely két magánproduceri cég: a CineSuper és a Kino Alfa finanszírozásával és az Origo Film Group támogatásával született. A többrétegű mű alapdrámája mélyen a tudatban, szavak nélkül zajlik.
A bűntudat miatti feszült állapot alapélményét ábrázolja Schwechtje Mihály alkotása.
A történet szerint egy vizsgára készülő huszonéves lány, Bogi (Mari Dorottya), az unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba) két kisgyermekére vigyáz, amikor az alig kétéves Vili lenyel egy mágnest. A pánikba esett lány többszöri próbálkozásra sem tudja elmondani a párkapcsolati drámájukkal is küzdő szülőknek, hogy mi történt.
Bogi szerepében Mari Dorottya
Ezerfelé hullott életükben felszínessé vált emberi kapcsolatainkról, szétforgácsolódott figyelmünkről is beszél a film, a világról, amelyben már se időnk, se kedvünk nincs meghallgatni egymást, az empátiával szinte nem tud mit kezdeni a ma embere. A film nemcsak a bent rekedt gondolat drámája, de a célba nem érő szavak, az egymás mellett elbeszélés jelenkori látlelete is.
Az előtérben Schwechtje Mihály rendező
Láttam már hasonlót – mondja Schwechtje Mihály –, amikor egész kis dolgot hosszas játékidőn keresztül képes bontogatni a rendező, ezért azt képzeltem, hogy talán ez a történet is alkalmas lesz rá. Abbas Kiarostami iráni rendezőt előképként említhetőem, aki szintén egyszerű helyzetből bont ki nagyobb filmet. Petrovits Genovévával, a film egyik producerével házasok vagyunk, együtt nevelünk két kisgyermeket. Mi magunk is szembesültünk azzal, hogy eljön az az idő, amikor olykor valaki másra kell rábízni a gyerekeinket.
Ebben a történetben benne van ez a dilemma is, senkiről nem tudhatjuk, hogy valójában mi rejlik benne, hogy fog egy váratlan helyzetben viselkedni a gyerekekkel, mégis rábízzuk.
Mi van, ha éppen akkor lesz valami baj, amikor nem mi vigyázunk a kicsikre? A beszélni nem tudást, vagy a „megnémulást” egy feszült, bénult helyzetben én is megtapasztaltam már. Előfordul, hogy egy szituáció olyan módon sokkoló, hogy nem engedi megszólalni az embert.
Polgár Csaba játssza a filmben az apát
Szurdi Panni társ-forgatókönyvíróval az alapötletre következő gondolat az volt, hogy a megszólalni nem tudás, olyan emberrel kapcsolódjon össze, aki éppen a hangjával dolgozik: a főszereplő lány a történet szerint énekvizsgára készül. Mari Dorottyával korábban a Jurányi Alkotóházban dolgoztak együtt, nem volt kérdés a rendező számára, hogy ő lesz a legalkalmasabb a főszerepre.
Miközben a lány belső világában egyre mélyebbre látunk, a tudata körül zajló drámában a fiatal nő a pánik hatására állandóan tesz valami olyasmit, ami a néző számára korántsem magától értetődő.
Mivel nem passzív szereplő, fenn tudjuk tartani a figyelmet – magyarázza a rendező.
Matild, a rendező kislánya a film egyik jelenetében
Saját gyermekei játszanak a filmben, mert nehéz lett volna a jeleneteket felvenni állandó szülői felügyelet mellett gyermekszereplőkkel. Persze ennek is megvoltak a nehézségei.
Jónás – meséli a rendező –, olyan kicsi volt még a forgatás idején, hogy instruálhatatlan volt, nem értette, hogy film készül vele. Olyan helyzeteket kellett találnunk számára, amelyek a leginkább hasonlítottak a történetben megkívántakhoz. A nagyobbik, Matild, négy évvel idősebb, ő meg éppen azért, mert a szüleivel forgatott, feszegette a határokat. Nem volt mindig kedve elmondani a szövegét, amikor a stáb már beállt a felvételre. Másfél óránál hosszabb hasznos munkát ilyen kicsi gyerektől nem lehet várni.
Schwechtje Mihály szerint a Sünvadászat annyiban hasonlít első nagyjátékfilmjére, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című thrillerre, hogy abban is az egyik szereplő pszichéjén keresztül látjuk a történetet. Ahogy mondja: Ott is, akárcsak itt, jelen van a tudatbeszűkülés, amely miatt az egyik szereplő elveszíti objektív viszonyát a valósággal.
Nyitókép: Jelenet a filmből – Polgár Csaba és Jakab Juli
Fotók: Mozinet
