Nem mintha ez meglepte volna a közvéleményt. Már évek óta kevéssé lelkes viaszbábuként pózolt az elnöki palotában – most végre távozik a múzeumból.

A lemondás hivatalosan azért történt, hogy megelőzze a felfüggesztési eljárást. A politikai támadások ugyan nem nagyon zavarták, de úgy tűnik, a populisták és az összeesküvés-hívők már akkora lendülettel bírnak, hogy még egy ilyen masszív nyugalmat sugárzó személyiség is jobbnak látta a távozást. Az indok? Az elnökválasztás első fordulóját elkaszálták, mert állítólag egy külföldi hatalom (nem, nem mondjuk ki, de mindenki tudja, kire céloznak) belepiszkált az eredménybe, és egy szélsőjobboldali jelölt, bizonyos Călin Georgescu, hirtelen a semmiből az élre ugrott.

Nos, valószínűleg nem azért, mert a román társadalom hirtelen felébredt és úgy gondolta, hogy valami igazán keményvonalas diktátorra van szüksége – hanem mert valaki a trollfarmokat egy kicsit túlpörgette. Aztán jött a hírszerzés, és borított. Az alkotmánybíróság meg csak széttárta a karját: új választás kell, tessék, vissza az egész. Addig meg ki marad? Hát persze, Iohannis.

Ez azonban néhány politikai csoportosulásnak nem igazán tetszett, ezért inkább felfüggesztéssel fenyegették az elnököt. Iohannis pedig gondolt egyet, és úgy döntött, hogy kivételesen a maga ura lesz: inkább önként távozik, minthogy kidobják. Kifinomult, stílusos lépés ugyebár.

És így lett Romániának egy új ideiglenes elnöke: Ilie Bolojan, a szenátus elnöke, aki meglepő módon talán még Iohannisnál is kevésbé ismert a nagyközönség előtt. (Ez nem kis teljesítmény.) Ő fog ügyelni a rendre a májusra kiírt új választásig, bár ha ügyes, addig sikerül egy-két fotót készíttetnie magáról, hogy az állampolgárok felismerjék az utcán.

És mi lesz Iohannisszal? Nos, tekintve, hogy az utóbbi években is úgy vezette az országot, mint egy home office-ból bejelentkező konferenciaszereplő, nem valószínű, hogy túlságosan megrázza a távozás. Talán ír egy memoárt, vagy elmegy előadásokat tartani arról, hogyan lehet nyolc évig elnöknek lenni anélkül, hogy bárki igazán emlékezne arra, mit is csinált.

Ahogy mondani szokás: szép volt, jó volt, de leginkább hosszú volt.