Döglött méh nem hord mézet – tartja a régi mondás. A kaptárok elnéptelenedésének a klímaváltozástól kezdve a növényvédőszerek használatán és az élőhelyek csökkenésén át az élősködőkig számos oka van. A méhek egyik legújabb, félelmetes ellensége, az ázsiai sárgalábú lódarázs tavaly érkezett hazánkba.
Délkelet-Ázsiában őshonos a nálunk élő európai lódarázsnál (Vespa crabro) valamivel kisebb, két és fél-három centiméter hosszú ázsiai sárgalábú lódarázs (Vespa velutina nigrithorax), amely
kínai teherhajón, valószínűleg egy dísznövény-szállítmánnyal érkezett Franciaországba 2004-ben. Azóta folyamatosan terjeszkedik
Európában: észlelték már Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és Nagy-Britanniában.
Így várható volt, hogy előbb-utóbb Magyarországra is eljut. A Szigetközben bukkantak az első hazai példányokra, 2023 nyarán figyelte meg és fogta be őket Márta Tamás kimlei méhész. Az idén ősszel Szlovákiában, Tótmegyeren (Palárikovo) is felbukkant, ami komoly aggodalomra ad okot, hiszen Szlovákia éghajlata és élőhelyei kedvezők az ázsiai lódarázs számára, így fennáll a veszélye annak, hogy ott gyorsan elszaporodik.
A kutatókból és önkéntes méhészekből álló rádiótelemetriás csapat; az ülő sorban balról a második és harmadik Kolics-Horváth Éva és Kolics Balázs (uni-mate.hu)
Ezt megelőzendő a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) keszthelyi Georgikon Campusának szakemberei, Kolics Balázs és felesége, Kolics-Horváth Éva a szlovák kollégák hívására a helyszínre utaztak, ahol a MATE kutatói által kifejlesztett rádiótelemetriai nyomkövetéses módszer segített a fészek lokalizálásában.
„Erre azért volt szükség, mert míg a rovar tavaszi (úgynevezett primer) fészkeit alacsonyabbra, például sövénybe, elhagyott kutyaólba, csatornafedél alá építi, tehát lakott területen, elérhető közelségben bárki, bárhol találkozhat velük, addig a másodlagos (szekunder) őszi fészkeket fákra, akár húsz-harminc méteres magasságba, ahol a lomb is takarja, ezért
»véletlenül« vagy akár a röpirányok feltérképezésével is szinte lehetetlen rábukkanni.
A technika – amellyel felvettük ellenük a harcot – 2018 óta létezik. A nehézséget az okozta, hogy a készüléket emlős, madár és hüllő után rovarra is rá lehessen helyezni.”
Elsősorban nem a méret jelentett kihívást – az eszköz 0,5 × 0,7 centiméter, amelyből egy körülbelül tizenkét centiméteres antenna jön ki –, hanem a súly. Ami kétszázhúsz milligramm (0,22 gramm) vagy kevesebb, azaz a darázs súlyának nyolcvan százaléka. Kolics Balázs azt is hangsúlyozta, hogy számos egyéb fontos szempontot is szem előtt kellett tartaniuk: ilyen például a készülék hatótávolsága, élettartama, teljesítménye és nem utolsósorban az ára. Ez utóbbi azért is fontos, mert minél több példány létezik, azok annál jobban terjednek, és jóval nehezebb kiirtani őket. A jeladó ugyan fogyóeszköznek tekinthető, ha nem sikerül visszafogni a darazsat, a technológia mégsem igényel túlságosan nagy beruházást.
Pontosan ezek: a kis méret, nagy teljesítmény és hosszú élettartam az előnyei
az agráregyetemmel együttműködő Budapesti Műszaki Egyetem munkatársai (Wolfart Richárd és Miklós Ákos) által fejlesztett, automatizált adatgyűjtésre alkalmas rádiótelemetriás rendszernek (automated radiotelemetry system – ARS). Már százhatvan milligramm tömegű jeladók is készültek, amelyeket akár egy lepke vagy rovar is elbír.
Az eszközt weboldalukon úgy mutatják be, hogy az
„különösen alkalmas rovarok, kis méretű emlősök és territóriumtartó madárfajok nyomkövetésére és monitorozására.
A rendszer specialitása, hogy egyidejűleg több egyed folyamatos, távoli megfigyelését is lehetővé teszi.” A jeladókból, vevőegységekből és egy központi adatgyűjtő és -feldolgozó egységből álló szisztéma egyidejűleg veszi a jeladók jeleit (adatveszteség nélkül), majd továbbítja azokat egy központi egységnek. Az adatokat itt tárolják, hogy a későbbiekben ki tudják elemezni azokat.
Lódarázs lárvák a fészekben (Wikipedia)
Kolics Balázs hangsúlyozta, hogy az ázsiai lódarázs az emberre kevésbé ártalmas – bár kispriccelt mérge jobb, ha nem kerül a szembe –, a rovarokra a szitakötőktől kezdve a poszméheken és bányászméheken keresztül a háziméhekig viszont kifejezetten veszedelmes. Emellett gondot okozhat a szőlészetben és a gyümölcstermesztésben is.
Joggal merülhet fel a kérdés: hogyan lehet befogni egy darazsat? Akár egy egyszerű, erősebb
horgászbolti hálóval is megtehető, amit a rovar nem tud kirágni. A protokoll szerint hűtéssel, jégen inaktiválni kell, hogy ne legyen képes döfködni
a fullánkjával. „Mi csipesszel fogtuk meg, illetve egy méhész kollégánk, Bognár Imre (Magyar Krajnai Egyesület) saját fejlesztésű eszközét használtuk erre. Befogás után kellett, lehetett rákötözni a jeladót a tor és a potroh közé. Az erősített szállal történő kötés jól működik. Mivel a hosszú antenna zavarhatja az állatot, előtte érdemes hozzászoktatni őt ehhez egy próbaröptetéssel.”
Kiemelt jelentősége van a megtelepedés korai időszakában végrehajtott védekezésnek.
A leghatékonyabb megoldás jelenleg a fészkek felkutatása és megsemmisítése, ám ez kockázatos, időigényes és költséges művelet.
Laikusnak semmiképpen sem ajánlható, mivel a lódarázs a fészkét védve nagyon agresszíven támad. Kapaszkodik, harap, akár tízszer is döf. „Magam sem próbálkoznék fészekeltávolítással még méhészruhában, alatta vastagon beöltözve, védőszemüvegben sem…” – figyelmeztetett Kolics Balázs.
A fészkek felkutatása és megsemmisítése laikusnak semmiképpen sem ajánlható
Ha Vespa velutina nigrithorax felbukkanásának gyanúja merülne fel, egyelőre annyit tudunk tenni, hogy a velutina.hu oldalon bejelentjük. Ezt követően teszik meg a szakemberek a szükséges lépéseket: csapdát helyeznek ki, és figyelik, vannak-e visszatérő darazsak, tehát lehet-e fészek is az adott helyen. Amint azt fellelik, a szakemberek értesítik
speciális irtóberendezéssel és védőfelszereléssel rendelkező kollégáikat, akik teljes mértékben eltávolítják a fészket,
hogy ne maradjanak meg az olyan darazsak, amelyek újabbakat építhetnének. Mert egy megmaradó fészek a következő évben újabb harminc-ötven fészket jelent. A leginkább költséghatékony védekezési lehetőség tehát a gyors fellépés és a gyérítés – a lakosság tájékoztatásával és bevonásával.
