Vajon a sokasodó műemlék-megújítások időszakában, amikor nagy ívű koncepciók által születik újjá épített örökségünk, van-e érdeklődés a kisebb léptékre, előhozakodhatunk-e cseppnyi történésekkel? Talán úgy, mint ahogy mondani szokás: cseppben a tenger.

Elkészült egy ház, és szinte észre sem vesszük. Ez nem tűnik nagy dicséretnek, jelen esetben mégis az. Az ország szimbolikus főteréről, a Parlament előtti térről szólnék, az azt övező beépítés déli, Duna-part felőli épületéről.

Ferdén rovátkolt, csíkos vakolat, meredek tető, grafitszürke fedés.  A kortárs építészet újabb példája?  Hátrébb egy kastély. A nagy múltú Teleki–Tisza-kastély Nagykovácsiban