A Cságoly Ferenc, Turányi Gábor, Tomay Tamás, Burits Oktávián, Csikós Zoltán, Keller Ferenc, U. Nagy Gábor, Sugár Péter mellett tanulhattam a szakmát. A nagyok tele voltak munkával, így aztán mikor jött a megbízás a hadseregtől, hogy bővíteni kellene a nádasdladányi kastélyt, valahogy nálam kötött ki a feladat.
Mint ahogy később megtudtam, az volt az előzménye, hogy a kastélyban egykor szolgáló dadus fia az erdészetnél dolgozott, ott, ahol a párt és állami vadászatokat szervezték, és összekerülve Czinege elvtárssal, elmondta, hogy van egy nagyon jó vadászterület Nádasdladány környékén, ahonnan ő származik, meg van ott egy szép kastély is. A Magyar Néphadsereg vezére megnézte, és csak annyit mondott: Ez nekünk jó lesz.
Akkoriban a helyi termelőszövetkezet használta úgy-ahogy az épületet, de ez nem jelentett akadályt a tulajdonviszony megváltoztatásában. Jött a megbízás az új tulajdonostól, a Magyar Néphadseregtől. Természetesen nem kastélyra, mert az egy ellenséges, bukott úri osztály építménye, hanem egy honvédelmi oktatási központra, melynek programja így hangzott: A honvédelmi nevelés szolgálata, a katonai hagyományok bemutatása különböző táborok szervezése útján, valamint a fiatalok körében folyó mozgalmi tevékenységek eredményességének fokozása ifjúsági aktivisták képzésének útján. Mindezt úgy képzelték el az elvtársak, hogy egy univázas, előregyártott vasbeton szárnnyal kell bővíteni a kastélyt, mert ez az épülettípus már sok laktanyában bevált.
Nyilvánvaló képtelenség volt, a kastély nem tűr el semmilyen hozzáépítést.
Bármilyen új funkciót a kastélytól távol kell elhelyezni. A műteremben teljes szabadságot kaptam, mondhatnám, kicsit magamra hagytak. Eszelős, heveny és persze rövid tervezés után összeállt az építészeti javaslat. De hogy lehet ezt elfogadtatni? Építészeti érveléssel biztosan nem. Két kedves titkárnőnket kértem, tartsanak velem a tárgyalásra, nem kell megszólalni, csak visszafogottan mosolyogni, főleg a középen ülőre, mert biztos az a főnök. A minisztériumban a nagy tárgyalóterem hosszú asztalánál már ott ült hét vagy nyolc egyenruhás, nadrágján piros lampaszos férfi. Leültünk velük szemben, és a főember mondta, hogy akkor Nagy elvtárs, kérjük, mutassa be a terveket. A feszültség érezhető volt, szerencsére az előre megírt szöveget otthon többször elpróbáltam, így szinte automatikusan mondtam:
Tisztelettel köszöntök mindenkit. Nagy öröm számomra, hogy ilyen szép és komoly feladattal foglalkozhatom. Az építészeti tervezés alapja, hogy ismerni kell a megbízót és a helyzetet. Családi háznál a családot, kórháznál a kórház-technológiát, hadseregnél a hadsereg struktúráját. Ennek lényege pedig, úgy gondolom, a hierarchia. Vannak a parancsnokok, aztán a tisztek, tiszthelyettesek, honvédek, de megfelelő differenciáltságban, elkülönülésben. Itt, a tervezett Oktatási Központban adódik a helyzet. A parancsnoki épület a kastély, az ettől kissé távolabb álló magtár kiválóan alkalmas a konyha- és étteremfunkcióra, s ehhez kapcsolódva, az út mentén lehetne a szállásegységeket elhelyezni, ez egyben demonstrálná a hadsereg és a civil lakosság természetes egymás mellett élését. Persze a hadseregnek van olyan eleme is, amelyik nem nyilvános, ez a haditechnikai park, amelyet a tó melletti rejtett tisztásra javaslunk. Ezek láthatók a színezett rajzokon.
Az elvtársak nézegették a rajzokat, majd hosszú csönd következett. Nekem legalábbis nagyon hosszúnak tűnt. Aztán a középen ülő főelvtárs megszólalt: Hát jó, akkor így tovább.
Utána már minden olajozottan ment, mert ki volt adva a parancs: így tovább. Elkészítettük a tető helyreállítási terveit, de aztán jöttek a változások és az elbizonytalanodás.
És ma már nemcsak egyetlen ember, hanem egy egész ország mondhatja a Nádasdy-kastélyra: ez nekünk jó lesz.
Borítókép: A nádasdladányi Nádasdy-kastély 2021-ben. Fotó: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
