A történelmi Nádasdy család sok évszázados múltjának és hatalmának szimbóluma a XVI. századi angol és skót építészet hagyományait idéző, Tudor-stílusú nádasdladányi Nádasdy-kastély. A historizmus korának remeke 1873 és az 1880-as évek eleje között épült.
Még Sárladánynak nevezték a települést, amikor 1736-ban az erdélyi szász származású báró Schmidegg Ferenc birtokába került. Két évre rá a birtokost Frigyes szász választófejedelem grófi rangra emelte. Abban az időben a nagy park közepén már állt Schmidegg barokk udvarháza, a mai kastély építtetőjéről elnevezett, északi szárnya. Nádasdy III. Lipót császári és királyi kamarás ezt az uradalmat vásárolta meg 1851-ben. Akkor harmincegy esztendős fiatalabb fia, Ferenc és ifjú hitvese, gróf Zichy Ilona látta meg a vidékben és a megálmodott épületben romantikus szerelmük kiteljesedésének színhelyét. Ők fogtak hozzá a tervezéshez, a kastély megépíttetéséhez.
A vadrucától a Fekete bégig
A Nádasdyak évszázadokon keresztül jelentős szereplői voltak Magyarország történelmének. A tatárjáráskor IV. Béla királyt bújtatták, a história szerint ebből az időből való vadrucás címerük is: a nádas vizéből kiemelkedő, szétterjesztett szárnyú, fejét magasra tartó vadkacsa, amely a grófi koronás címerpajzsból még egyszer kiemelkedik. A legenda szerint ugyanis a királyt a nádasba menekítették, és vadrucával vendégelték meg.
A Nádasdyak utóbb Károly Róbert oldalán harcoltak Csák Máté ellen. Zsigmond király korában, a XV. században Nádasdy Mihályt, a Sárkányrend lovagját már főispánként tisztelték. Mátyás király uralkodása idején Nádasdy Ferenc páncélos ezredparancsnoki rangot viselt, fia, Tamás (1498–1562) a mohácsi vész után Ferdinánd híveként bárói címet szerzett, majd 1554-ben nádor lett. Utóda, Nádasdy Ferenc a török idők jeles hadvezére volt, nevét Fekete bégként jegyezték fel a krónikák. A grófi rangot 1625-ben a törökverő és Báthory Erzsébet házasságából született Pál (1597–1633) szerezte meg. Fia, gróf Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró, majd királyi helytartó, 1671-ben részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, kivégezték, vagyonát elkobozták, s a családot megfosztották a nevétől is. Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1681-ben tizenegy árvája visszakapja a névhasználati jogot. Ettől kezdve a család szerepe, híre-rangja ismét felívelt.
Művészet és technika
Az ifjú pár a legenda, de még inkább az építéstörténet szerint a szerelem otthonát látta meg a majdani kastélyban. Romantikus érzelmeik fogalmazódhattak meg az épület kialakításában. Hogy honnan a nálunk egyedülálló historizáló, neogótikus Tudor-stílus? Talán a család ősi, de alig bizonyítható legendájából, amelyet a XVIII. századi jezsuita történetíró, Pray György igyekezett elterjeszteni, úgy jegyezte fel, a Nádasdy család a Szent István idejében Magyarhonba települt angol főurak egyikétől származott volna. Sokkal valószínűbb, hogy a fiatalok romantikus érzelmeiket látták megtestesülni a Pesten is dolgozó kassai műépítész, Linzbauer István és a székesfehérvári építész, Hübner Nándor műveiben. Azzal a kívánsággal adtak megbízást a tervezésre, hogy ne bontsák le a földszintes, régi kúriát, legyen az az újonnan kialakított épület egyik, tökéletesen átformált, az új stílusát önmagára emelő szárnya, amelyet emeletes, szinte teljesen alápincézett főépülettel egészítettek ki. Így alakult ki a mai szemmel szeszélyesen mozgalmas, a szemet ide-oda vonzó, nyughatatlan, mégis egységes hatású, az angol gótika stílusjegyeit mutató épületegyüttes.
A kváderezett homlokzaton öv- és főpárkány fut körül, a könyöklős és szögletes szemöldökű ablakok a pincén, a földszinten és az emeleten egyaránt jórészt téglalap alakúak. A bejáratokat előépítmények, a sarkokat tornyok, a fontos helyiségeket oromfalak, illetve timpanonok hangsúlyozzák, megjelenik az épületen a lőréses pártafal és a lépcsős oromfal. Sűrűn feltűnik a Nádasdy-címer is.
A tetőfelületek ablaképítményei és a nagyfejű kémények is az épület mozgalmasságát szolgálják. Másutt a szögletes vonalakat lágy ívek, lodzsák törik meg. A homlokzati architektúra változatosságát jelképezi a Schmidegg-szárnyból kiemelkedő, a Nádasdyak által építtetett kápolna csúcsíves ablakaival és támfalaival.
A különleges növényekben gazdag, tavas, vízeséssel, víztoronnyal látványossá tett történeti angolpark közepén magasodó kastélyban a kor szokásai szerint pontosan elkülönültek a földszinti, reprezentációs és az emeleti, családi terek meg a kiszolgálószemélyzet birodalma az alagsorban. S bár a ház asszonya nem érte meg a kastély felépülését – ötévi házasság után, huszonnégy esztendősen vitte el a kolera –, férje mindent úgy fejezett be, mintha együtt lennének. Nádasdy Ferenc egy életen át gyászolta szerelmetes feleségét, és felnevelte három gyermeküket (a négyből születési sorrendben a harmadik félévesen meghalt). Az emeleti hálószoba a kor szokásaival ellentétben közös volt, az emeletre került a gyermekek szobája és a nevelőnőé.
A család kényelmét szolgálták a kor műszaki, technikai csodái. A ház földszintje légfűtéses volt, az alagsori kazánokból a falban kiépített csatornákon át vezették a helyiségekbe, a vezetékes víz a toronyba felépített víztartályból érkezett, eleinte gázvilágítás és gyertya meg petróleum adott fényt, de 1910-ben már villany világított. Beszerelték a beszélőcső-hálózatot, és az alagsori alagútban egy ma is látható sínpáron csillék vitték a kiszolgálóépületekből az ételt, ugyanitt jutott ki a kastélyból a mosnivaló, és szállították a tőzeget a fűtéshez.
Az álmok meg a valóság
Mint annyi hazai kastélyt a második világháború után, a nádasdladányit is elérte a végzete. Az államosítás, s a családtagok kényszerű távozása után méltatlan sorsra jutott, használták mindenre, amire alkalmatlan volt, de állapotára, karbantartására, megóvására senki nem fordított gondot. Kivéve, eleinte Kanadából, utóbb hazatelepedve, a Nádasdyak férfiágon utolsó tagja, az építtető dédunokája, gróf Nádasdy Ferenc (1937–2013), aki 1992-ben Kanadában és az Egyesült Államokban létrehozta a Nádasdy Alapítványt a művészetért és a környezetért, melynek fővédnöke a Magyar Köztársaság elnöke, Kanada főkormányzója, New York állam kormányzója és Habsburg Ottó volt.
A hazatérő Nádasdy Ferenc kívánsága az volt, a kastély ne kerüljön ki állami kézből, de újra régi fényében ragyogjon, eleven szellemi centrum jöjjön benne létre.
E gondolat jegyében hozta létre a Nádasdy Alapítvány az ökológiai akadémiát. Eredeti tervei szerint a kastélyban a felújítás után bentlakásos oktató-kutató és konferenciaközpont alakult volna.
Az álmokból csak részben lett valóság, az utolsó húsz esztendő a kézről kézre járó, időről időre elinduló, kudarcba fulladó, átalakított, leállított, majd újragondolt, s a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. gondozásában révbe érni látszó kastélyprogramok jegyében telt. De most, a részben már megújult kastélyt látva, remélhetjük, hogy a munka folytatódik, és ami még hátravan – a Schmidegg-szárny és a kápolna, a magtár, a többi megmaradt melléképület, a kiállítások kiteljesítése is idővel sorra kerül. Mert ami elkészült, az valóban méltó az alkotókhoz.
A megújult kastélyparkban álló főépület visszakapta a még 1940-ben, a Nádasdyak akkori elhatározása szerint lebontott, a nagy szalonból nyíló télikertjét, amely közvetlen kapcsolatot teremt a ház és a kert között. A látványos, nagyvonalú belső terek nemcsak a komoly feladatokat legyőző építészeti megújulásukban – a felújítás vezető tervezője Ónodi Szabó Lajos –, hanem az enteriőrök bemutatásában is hitelesek. Túlnyomórészt korhűek és elegánsak a selyemkárpitok, a korabeli és replikaként elkészített bútorok, berendezési tárgyak, díszítőelemek, a családi életet rekonstruáló kiállítások, amelyeknek kurátora Bányai Balázs történész volt.
Rendkívüli az Ősök csarnoka. A befalazott rejtekhelyen megmenekített, megőrzött és többségükben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egész alakos portrék eredeti keretükbe helyezve mesélnek a főúri család históriájáról. A hiányzó három festményt, amelyek a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán szerepelnek, másolatok pótolják, míg azokat, amelyek eltűntek, korabeli fotókról nagyított, fekete-fehér képek helyettesítik, így jelezve hiányukat. Kiemelkedő alkotás Benczúr Gyula két portréja, a kastélyt építtető párról.
Zichy Ilonáról még egy különleges festmény látható a férfi-dolgozószobában – Barabás Miklós alkotása. Tiszta tekintetű, szép fiatalasszony gyászruhában. Harmadszülötte halála után Zichy Ilona nem viselt mást. A festmény jelzete szerint a grófné halála után négy évvel, 1877-ben készült, valószínűleg fénykép alapján, az özvegy gróf kívánságára. A festmény történetéhez tartozik, hogy 2014 őszén került egy budapesti aukciósház kínálatába, és a műemlék- és műtárgyvédelemért abban az időben felelős Forster Központ, élve a Magyar Állam elővásárlási jogával, szerezte meg az akkori kastélyprogramban is szereplő nádasdladányi kastély javára.
A kastély különlegessége a galériás könyvtár, amely nemcsak elegáns fabútorzatával, falborításával, fakazettás mennyezetével, kovácsoltvas elemeivel lenyűgöző, de fontos tudást ad a Nádasdyak évszázados kulturális missziójáról is. Az egykori könyvtár huszonötezret meghaladó gyűjteményéből mindössze ezerötszáz, Nádasdy-pecséttel ellátott tért vissza most a Széchényi Könyvtárból, illetve a keszthelyi kastély Helikon Könyvtárából.
A kastély emeletén a családi szobák bemutatója kapott helyet, míg az alagsorban a személyzeti, kiszolgálóhelyiségek láthatók, a látogatók bizonyára érdeklődéssel szemlélik a korabeli technikai vívmányokat. És ha a munka most nem áll meg, ha a ház megújulása folytatódik, ha a kiállítások, esetleg újabb időszakiak is tovább gazdagítják a programot, ha a kastély „hasznosítása” túllép az esküvőszervezési, filmforgatási gondolkodáson, és bekerül a szellemi, művészeti, ökológiai áramlatba, van remény, hogy beteljesedik a Nádasdyak álma.
Fotók: Bata Tamás/Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
