Szerző: Csatári Bence

Írások lélektől lélekig

Szinte közhelyszámba megy, hogy mai modern, rohanó világunkban szükség van az emberek lelkét ápoló alkotásokra, legyen az bármilyen művészeti ág, ez a könyv viszont ebből a szempontból minden várakozást felülmúl. Szikora József kötete, A dolgok ismerete a szerzőnek a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott jegyzeteiből válogat.

Operettbe vitték – bluesénekes lett

„Mikor engem nemzettek, a sötét égbolt jajgatott / Mikor kínnal megszülettem, halált hánytak a csillagok” – írta és énekelte Hobo a születéséről, és valóban, épp aznap, 1945. február 13-án dörögtek utoljára az ágyúk Budapest utcáin, amikor világra jött.

Addig élt, amíg élni tudott

„Addig élj, amíg élni tudsz, addig járj, amíg járni tudsz” – énekelte Kóbor János, az Omega frontembere a hetvenes években, és jóval azon túl. Mecky – így ismertük – tudatos szívóssággal törekedett arra, hogy a neki szánt időből a legtöbbet hozza ki.

Elszállt egy hajó a szélben

Ismét szegényebb lett egy matrózzal a hazai könnyűzenei élet hajója. Baksa-Soós János, a Kex együttes frontembere, rendhagyó performanszainak celebrálója csatlakozott a korábban elmentekhez. Bár ő már előbb átszállt a képzőművészek hajójára.

Botrány az Interpop Fesztiválon

A Siófokon 1986-ban és 1988-ban megrendezett Interpop Fesztivál a régebbi Táncdalfesztiválokra hajazott, bár már a nyugati mintákat próbálta követni. A különbség: botrányos módon a kommunista párt elkötelezettjeit jutalmazta busásan.

Botrányhősök és a badacsonyi happening

A Balaton varázslatos miliője sok kalandot rejtegetett a fiatalok számára a Kádár-rendszerben is. A könnyűzenei koncerteken szerencsésebb esetekben létrejöttek „a szabadság kis körei”, miközben óhatatlanul meg kellett felelni a néha prüdériába is átcsapó szocialista erkölcsnek.

Földvár és a huligántalálkozó

Ha a Balaton hullámai vagy partján a szabadtéri színpadok és szórakozóhelyek mesélni tudnának, bizonyára rengeteg olyan történetet osztanának meg velünk, amelyeken ámulnánk és bámulnánk. Nemcsak vidámakat, hanem kegyetleneket és abszurdokat is. Az utóbbiak közé tartozik a balatonföldvári huligántalálkozó rendőri felszámolása.

A börtön és a szabad élet között libikókáztam

...elvették tőle a személyi igazolványát, majd egy párnázott ajtajú kihallgatóhelyiségbe vitték, ahol először egy verőlegény vette kezelésbe, utána pedig egy másik tiszt az avantgárd művészekkel való kapcsolata felől érdeklődött...

Amikor vége az utolsó dalnak is
„Fáradt vagyok és te oly messze vagy” – énekelte egykoron Balázs Fecó a Korál együttesben, és soha nem voltak igazak annyira ezek a szavak, mint most, amikor szinte hihetetlen módon és fájóan korán, 69 évesen elment közülünk. Tudjuk jól, hogy csalóka ez az eltávozás, mert a dalai itt maradnak nekünk, mégsincs, aki úgy szólaltassa meg őket, mint ő, vagány mosolyával, fanyar humorával és szuggesztív előadásmódjával, amivel lírai dalait és keményebb nótáit egyaránt a színpadra vitte. Annak ellenére, hogy a koronavírus miatt „ez a csönd éve volt”, Balázs Fecó szerzeményei most is járják a saját útjukat. Azt mondják, mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. Fecó itt a Földön még nagyon sokáig élni fog.
„Hazám, fogadd be őt! Nem lázad ellened már, hisz az út véget ér”
Az Omega A száműzött című számának sorai méltóképpen hívják fel a figyelmet arra, amivel minden embernek szembesülnie kell: az elmúlásra. Sajnálatos aktualitása van ennek a számnak: Benkő László, az Omega Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas billentyűse szerda hajnalban visszaadta lelkét a Teremtőjének. Szerte Európában rajongók milliói siratják, mert az együttes neve kontinensszerte ma is közismert. Benkő László az Omegából kitűnt szeretetre méltó jellemével, örök mosolyával, amivel mostantól az égi zenekart örvendezteti.