Hobo, azaz Földes László munkásságát nem lehet egyetlen cikkben összefoglalni, sokban sem igazán, de megteszi ezt helyettünk ő maga nemsokára megjelenő vaskos önéletrajzi kötetében, amelyhez kapcsolódva két CD-je is megjelenik. Aktív pályája kezdetén, az 1978-ban általa alapított Hobo Blues Band (HBB) nagy nehezen megjelenő első nagylemezén megénekelte, hogy „Sohasem tudtam rock and rollozni én / Operettbe vittek mindig a hétvégén”, ami egyértelmű iránymutatás volt az akkori fiataloknak a régi stílusok sutba dobásáról és az új idők új dalainak piedesztálra emelésréről. Ez idő tájt írta meg Deák Bill Gyulának, hogy „Messze még a hajnal, három óra húsz”, meg azt, hogy „Az édes otthon visszavár”, de talán a legemlékezetesebb közös produkciójuk az első lemezükön a Hey Joe volt, a feldolgozásszám, kitűnő interpretációban. S valószínűleg sokan az ő előadásukban ismerték meg Magyarországon az eredeti változatot.
Nemcsak izgalmas előadóművész – aki sokszor használja magára a ripacs jelzőt –, saját számainak szövegírója is, aki már a HBB megalakulása előtt írt dalverseket egyebek mellett a Kex, a Syrius és az Olympia együttesnek, majd néhány évvel később, de még mindig a HBB-korszak előtt a Korálnak, a Piramisnak és a P. Mobilnak, utóbbi többek között a Honfoglalás című rockszvitet és több nagy slágerét köszönheti neki. Mintha tudatosan várt volna olyan sokáig, krisztusi korban, harminchárom évesen lépett először saját, akkor még rövid ideig amatőr zenekarával a világot jelentő deszkákra.
Aki akkor hallotta, tudta, de legalábbis érezte, hogy itt valami új született: a blues hosszú várakozás után és a Nyugathoz képest mindenképpen jelentős fáziskéséssel ugyan, de megjelent a hazai közönség előtt Hobo tolmácsolásában.
A pártállamnak azonban az efféle újítások mindig gyanúsak voltak, így Hobónak eleinte nem kis nehézséget jelentett az érvényesülés. Igaz, soha nem azért zenélt és írt szövegeket, hogy megnyerje magának a médiát, mégis a nagyobb publicitást jelentő intézmények – Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, Magyar Rádió, Magyar Televízió, Országos Rendező Iroda – nélkül sokkal nehezebben jutottak volna el ezek a dalok a nagyközönséghez, akkor pedig egy ország lett volna szegényebb sok értékes gondolattal és persze magával a zenével. Hobo hol jobban, hol kevésbé finoman becsomagolt társadalom- és rendszerkritikus szövegeket írt, nem is akármilyen mennyiségben és minőségben. Jellemző a Kádár-rendszer cenzurális viszonyaira, hogy a hanglemezgyártó annyira félt a botránytól és olyannyira be akarta biztosítani magát, hogy minden nagylemez anyagának szövegét még a megjelenés előtt maga Bors Jenő igazgató nézte át szóról szóra Hobóval, akivel folyamatos szellemi párbajt vívtak, miként is hangozzék egy-egy dal végleges szövege. Sokszor kellett változtatni a strófákon, de jó néhány rendszerkritikus dal mégis átment a szűrőn, mégpedig úgy, hogy a többi, a kulturális hatalom által még problematikusabbnak tartott dal „elvitte a balhét” helyettük, s így a Hobo által eredetileg kitalált üzenet mégis eljutott a közönséghez. Ebben a viadalban biztosan sokat segített az a rutin, amit akkor szerzett, amikor a Rolling Stones és a Doors dalait fordította magyarra.
Cenzúra és dalai viszonyáról néhány éve ezt nyilatkozta:
„A dalok írásakor soha nem volt bennem olyan szándék, hogy majd jól nekimegyünk a rendszernek, mindig csak azt írtam, ami belülről jött, soha nem írtam rendelésre,
kivéve a Kopaszkutyát, de azt éppen emiatt nem is szeretem. (…) A lázadás akkor következik be, amikor nem hagyják az embert kibontakozni, és emiatt tényleg lázadnia kell. Az 1990 előtti kommunista rendszer elleni lázadás tehát azért alakult ki, mert minket nem engedtek érvényesülni, ez volt a reakciónk az elutasításunkra.”
A Fishing On Orfű fesztiválon 2019 júniusában Fotó: MTI/Sóki Tamás
Hiába volt azonban a tiltás és a tűrés határán lebegtetett állapot, hatalmi packázás, a meglehetősen ellentmondásosan működő kultúrpolitika útvesztőjében Hobo karrierje zenekarával együtt felfelé ívelt. Külön nimbusza lett az 1984-ben megjelent – és szintén cenzúrázott – Vadászat című dupla lemezüknek, amelynek Prológusát az egykori MSZMP KB-tag Major Tamás mondta. Jó néhány dalát a mai napig is szívesen idézi vissza a közönség. Ugyanígy mérföldkő lett a Csavargók könyve 1988-ban: a Másik Magyarország című zeneszámot nem akarták lemezre engedni, miközben a koncerteken rendre játszották, és a televízió is leadta az ebből készült klipet. Végül maradhatott, de szerződést bontott velük a pártállami lemezcég. Ezután egyenes út vezetett az akkor már létező magánkiadók egyikéhez, ahol a korábban betiltott dalaikat dupla lemezen adták ki Tiltott gyümölcs címmel. A rendszerváltás korántsem egyértelmű történetét Hobóhoz méltón és stílszerűen a kisemberek békaperspektívájából énekelték meg a Tábortűz mellett című dupla lemezen 1990-ben. Egyik jellemző mondata prózában hangzott el: „A legendák maguktól születnek. Senki sem csinálhat magának, és mások sem csinálhatnak neki, mert úgy jár, mint Kun Béla.”
Hobo azonban valódi legendává vált, és a rendszerváltás után is az maradt. Sorra adta ki lemezeit, mindig fricskát mutatva az emberi gyarlóságnak és álszentségnek, lehajolva az elesettekhez és a megalázottakhoz, felemelve őket zenéjével és dalszövegeivel.
A privatizáció visszásságait látva énekelt arról, hogy Minden eladó, csúfolódott a rasszistákkal a BAZ megye bluesban, és a férfiak pénztárcájára leső kitartott luxusnőkkel a Barbi baba bluesban. Egész lemezt szentelt a férfiszemmel megélt házassági válságoknak (Férfibánat), amelyre az 1997-ben megjelent Nemek háborúja rímel, ahogy a Vadászatra a Vadaskert dupla albuma, valamint a már korábban kiadott három Középeurópai Hobo Bluesra a negyedik rész, a Középeurópai Hobo Blues 2000. Utóbbiban hangzik el a hazaszeret egyik legszebb, dalszövegbe öntött vallomása: „Másoknak csak földrajzi név / Aprócska zöld folt a térképen / Ám közelről gyönyörűszép / Néha én is turistaszemmel nézem.” Hobo bármennyire is a nemzetközi zenei nyelven megszólaló bluest hozta el hazánkba, annak minden megszólalásával sajátos magyar ízt adott.
Mélységeket és sötét tónusokat érzékeltető dalain, korongjain kívül irodalmi estek, monodrámák, színpadi művek és szerepek szorosan fonódnak össze pályájával, ma pedig, pontosan a 77. születésnapján a Papp László Budapest Sportarénában ad ünnepi koncertet.
Borítókép: Hobo a Hé, Magyar Joe! koncertszínházi előadásában a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán 2018-ban Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
