A magyar szabadság nemcsak óhajtja, hogy szemébe nézzünk, hanem kéri is. Elvárja. Tiszta tekintetünket akarja látni. Lelkiismeretünk mélyére hatol. Mi sem szeretünk csalódni benne. Nem szeretnénk undok varangyos békának látni a szabadság istennőjét, Europét. Csalódnánk benne. De akkor egymásban és magunkban is.

Gondoljunk egy festményre! A másolat, bármily jól sikerül, sohasem olyan értékes, mint az eredeti, mert az magában hordja történetét, korát, múltját. Így van az épületeknél is – teszi szemléletessé érvelését Káldi Gyula építész, akivel pályájáról, a műemlékvédelem múltjáról és jelenéről beszélgetünk.

Milyennek látták a magyar turisták félévszázada a német fővárost, Berlint? A kettészakított várost, amelynek valójában csak keleti felébe látogathattak volna el, de azért akadtak szép számmal, akik rácsodálkozhattak a falon túli, akkor távoli világra.

Két kis kaukázusi állam a legfontosabb eurázsiai kereskedelmi útvonalak találkozásánál vívja egymással több évtizedes küzdelmét egy kisebb megyényi terület birtoklásáért. A mérleg serpenyőiben ezredéves kultúra és stratégiai nyersanyagok; s akár születhet is megoldás.

Vallomásos líra. Avantgárd. Népies szürrealizmus. Radikális eklektika. Megannyi jelzővel illették már a költészetét. Számos műfajban alkot: költő, író, drámaíró, dramaturg, tanár. Február 14-én ötvenedik díjazottként vehette át
a Balassi Bálint-emlékkardot. Zalán Tiborral beszélgettünk.

Az egész világ hitvány, köpönyegforgató és a jóindulat a kakukktojás. Így már könnyebb, csak én nem vettem észre a magától értetődőt. Hiszen nincsen ember, aki a másiknak jót kíván, nincs olyan, aki ne örülne a szomszédja kárának.

A legszürrealistább festő és a legfestőibb szürrealista életműve előtt tiszteleg a milánói Palazzo Realéban rendezett Max Ernst-kiállítás, amely bemutatja az œuvre összetettségét és a német származású festő széles körű érdeklődését is.

Éljetek mindenkivel békességben! – buzdítja a filippieket, s minden keresztényt Pál apostol. Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek! Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Követve a Mestert, ne üss vissza, hogy megtörd a gonosz hatalmát.

Nem tudok olvasni, mert a szomszédban megint ordít a kopasz, dagadt fickó, hogy megöllek, te k.rva, megöllek, te mocskos ribanc. Minden szó tisztán hallatszik, a tízemeletes betonfalai úgy viszik a hangot, mintha nekem mondaná, hogy most megdöglesz.

Lenyűgözően jeleníti meg egyetlen festmény a reformkor kimagasló eseményét és azokat a legbefolyásosabb személyiségeket, akik e dicső kor jelesei voltak. A XIX. század sokat méltatott művészének nagyméretű olajfestménye a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható.

Megunták a nagyhatalmak, hogy számukra értelmezhetetlen szimbolikus ügyek körül folytatott torzsalkodásaikkal a szerbek és a koszovói albánok világpolitikai céljaikat veszélyeztessék. Az asztalra csaptak, s határozottabban alkalmazni kezdték a korbács és mézesmadzag jó öreg eszközét.

Nekünk írták a dalt! – a Zene Háza újra időutazásra hív, a hazai pop hőskorába kalauzol a Kádár-érától az első Sziget Fesztiválig. Bár a korszak ikonikus zenéje mindenkinek mást jelent, egy dolog közös: aki belép a kiállítótérbe, nehezen tudja elhagyni.