Szindbád és Rezeda Kázmér társaságába csöppentem egy verőfényes őszi szombat reggelen Füreden, Blaha Lujza szalonjában. Felejthetetlen élményben volt részem. Ötfogásos gábli, vagyis villásreggeli várt, zongorakísérettel, seprőpálinkával, barna sörrel és kapucínerrel.

Jó volt magyarnak lenni október első napjaiban. Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja jogos büszkeséggel töltötte el hazánkfiait és -lányait, ám még ezekben az ünnepi pillanatokban is találkozhattunk akadékoskodókkal.

Tragikusnak tartja a nicaraguai egyház helyzetét Pintér Gábor érsek, Honduras apostoli nunciusa. A választáson újra hatalomra jutott sandinista rendszer az ellenzék ellehetetlenítése után meg akarja törni az egyetlen kormánytól független hatalmi tényezőt, a katolikus egyházat.

Minden katolikus templomnak van védőszentje, akinek a nevét viseli, ünnepe pedig a templom búcsúnapja. Szicíliában Giuseppe Marciante püspök egy új istenházát a maffia elleni küzdelem vértanúinak tiszteletére fog felszentelni.

A határon átívelő kezdeményezéseket támogató uniós Interreg program segítségével újabb ponton épült újjá az Ipoly két partján fekvő magyar falvak, tágabb értelemben a váci és esztergomi kistérség között Trianon, s a kommunista „testvériség” következtében megszakadt kapcsolat.

Ma már a gitár elfogadott hangszer a templomokban, de nem volt ez így fél évszázaddal ezelőtt. A fiatal káplánoknak meg kellett küzdeniük a régi vágású plébánosokkal és az idősebb hívek egy részével, és persze a hatalomnak sem volt ínyére, hogy a beatzene hangjára hirtelenjében több fiatal jár szentmisére.

Vigyél el egy könyvet! Tegyél be egy könyvet! – üzeni a járókelőknek egy péceli telefonfülkében a Szemere Könyvállomás. Veszprémben VÉKA Könyvmegálló, a Horváth-kertben – az Országút néhány példányával – a Krisztinavárosi Könyvmegálló várja csereberére az olvasás barátait.

Fontos és szép szavunk a béke, amely az élethez nélkülözhetetlen, mint a víz vagy az oxigén. De mint minden szavunkat, ezt is el lehet koptatni, üres frázissá lehet tenni.

Nagyszerű szavalóverseny tanúja voltam Budapesten, a Fillér utcai gondozási központban április 20-án. Az egykori nagypolgári villa két összenyitott termében vagy hetvenen foglaltak helyet, köztük a tizennyolc vállalkozó szellemű, bátor hölgy.

A századik évében járó Hegymegi Jánosné Vilma asszony a minap benevezett egy kerületi amatőr Petőfi-szavalóversenyre. Tudni kell róla, hogy évek óta vak, de remekül tájékozódik az élet dolgaiban, vannak tervei, vágyai.

Tamás apostolnak mondta a címben foglaltakat Jézus, de mondhatná Vilma asszonynak is, aki évek óta csak nagy fehérséget lát szép két szemével. A századik évét taposó hölggyel Petőfi Sándornak köszönhetően kerültem kapcsolatba.

Az idén századik évében járó Hegymeginé Vörös Vilma szereti az életet. Szereti a szépet és a nemeset. Tehát szereti Petőfi költészetét. A sok éve vak hölgy tudva, hogy idén ünnepeljük Petőfi születésének 200. évfordulóját, gondolt egy nagyot.