Vigyél el egy könyvet! Tegyél be egy könyvet! – üzeni a járókelőknek egy péceli telefonfülkében a Szemere Könyvállomás. Veszprémben VÉKA Könyvmegálló, a Horváth-kertben – az Országút néhány példányával – a Krisztinavárosi Könyvmegálló várja csereberére az olvasás barátait.

Fontos és szép szavunk a béke, amely az élethez nélkülözhetetlen, mint a víz vagy az oxigén. De mint minden szavunkat, ezt is el lehet koptatni, üres frázissá lehet tenni.

Nagyszerű szavalóverseny tanúja voltam Budapesten, a Fillér utcai gondozási központban április 20-án. Az egykori nagypolgári villa két összenyitott termében vagy hetvenen foglaltak helyet, köztük a tizennyolc vállalkozó szellemű, bátor hölgy.

A századik évében járó Hegymegi Jánosné Vilma asszony a minap benevezett egy kerületi amatőr Petőfi-szavalóversenyre. Tudni kell róla, hogy évek óta vak, de remekül tájékozódik az élet dolgaiban, vannak tervei, vágyai.

Tamás apostolnak mondta a címben foglaltakat Jézus, de mondhatná Vilma asszonynak is, aki évek óta csak nagy fehérséget lát szép két szemével. A századik évét taposó hölggyel Petőfi Sándornak köszönhetően kerültem kapcsolatba.

Az idén századik évében járó Hegymeginé Vörös Vilma szereti az életet. Szereti a szépet és a nemeset. Tehát szereti Petőfi költészetét. A sok éve vak hölgy tudva, hogy idén ünnepeljük Petőfi születésének 200. évfordulóját, gondolt egy nagyot.

Beszélgetőtársam, Hegymegi Jánosné Vörös Vilma 1923-ban, karácsony napján, Felsőgallán született. Édesapja a tatabányai ipartestületnél volt jegyző. Ott járt iskolába. Édesanyja fiatalon megbetegedett, őt kellett ápolnia, ezért nem tanulhatott tovább.

Ezt a verset azért választottam, mert benne van a költő sorsa is, és benne van a mérhetetlen szülőszeretet.

Két csodát szeretnénk közkinccsé tenni. Az egyik nem igazán tűnik újdonságnak, de mégis az. A kétszáz éve született Petőfi nem öregszik. Ma is lelkesít, tanít, üzen, fiatalon tart.

Idén kétszáz esztendeje, január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. 1989 óta ez Magyar kultúra napja. Január 22. Cseh Tamás születésnapja is. Nyolcvan éve ekkor látta meg a napvilágot a Bakács téri kórházban.  

Új esztendő köszöntött ránk, rengeteg bizonytalansággal, bajjal, de nem adjuk fel. Keressük az utat, az igazságot és a tisztességes, szép, szolidáris élet lehetőségeit a művészet, a tudomány és a közélet világában. Ez az Országút hivatása.

Életemben először léptem át a Belügyminisztérium küszöbét. Valamikor ez ijesztő épület volt, igyekeztem messze elkerülni. Azért jöttem, hogy találkozzam Vecsei Miklós miniszterelnöki biztossal, aki a Felzárkózó települések program irányítója.