Tavaly zsúfolt éve volt Veszprém Európa Kulturális Fővárosa okán. Már eltelt néhány hónap a 2024-es évből, hogyan tekint vissza, mit kapott a térség ettől a jelentős eseménytől, mik a tartós hozadékai?

A Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa programsorozat legnagyobb haszna számunkra hosszú távon is, hogy a felkészülésben és 2023-ban a programokat lebonyolítva száztizenhat önkormányzat működött együtt éveken keresztül a siker érdekében. Ez két okból is fontos. Egyrészt jól mutatja, hogy a kultúra igenis közösségteremtő erő, hiszen

olyan közösség jött létre a Bakony–Balaton térségében, a tó mindkét partján lévő önkormányzatokkal, amelyek korábban soha

nem vagy csak igen régen és ritkán dolgoztak együtt. Másrészt pedig bebizonyítottuk, hogy a magyar igenis együttműködő nemzet. Sokszor szoktunk panaszkodni a hétköznapi életben arra, hogy a magyarok széthúznak, nem tudnak összefogni. Ebben a programban a kultúra mint cél és mint hívószó száznál is több önkormányzatot és képviselő-testületet, polgármestert és közösséget mozgatott meg és ösztönzött együttmunkálkodásra.

Emellett persze nagyon sok más eredmény is született. Például a turizmusban jelentős látogatószám-növekedést tapasztaltunk, a honiak és ami különösen örvendetes volt számunkra, a külföldiek tekintetében is. Térségünk, amely eddig kevésbé volt ismert, méltán

vetekszik Nyugat-Európa számos, turisztikai szempontból sokkal felkapottabb és divatosabb régiójával,

s most Veszprém és a Balaton-felvidék bekerült az útikönyvekbe. Látszik is a város és a vidék idegenforgalmán, hogy egyre többen jönnek a külföldiek, rácsodálkoznak az európai szinten is élvonalba tartozó térségre, Veszprémre és a Balaton-felvidékre.

Navracsics Tibor lapunkkal ismerkedik (Gieszer Richárd fotói)

 

Hogy még egy elemet kiemeljek, bár mi Pécs leckéjéből tanulva sokkal kevesebb építési beruházással készültünk a programsorozatra, azok meghatározó elemei lettek a Balaton-felvidéknek: így a megújult veszprémi vár vagy az ActiCity, amely közösségi és mozgáscentrum, vagy Salföldön a Káli Fecske közösségi központ, Balatonfüreden pedig a Modern Műtár. Számos olyan kulturális és közösségi beruházás valósult meg, amelyek hosszabb távon is a közösségek erősítését fogják szolgálni.

Versenyben van a Balaton és a horvát tengerpart, a magyar családok mérlegelik, hova menjenek nyaralni. Az északi parton szinte megközelíthetetlen a Balaton. Nincsenek szabadstrandok, kevés helyen vannak parti sétányok. Az egykori kempingek helyén magánapartmanházak épülnek. Egy négygyermekes családnak minimum napi tízezer forintot kell fizetnie, ha strandolni akar, miközben Horvátországban vagy Olaszországban sok az ingyenes partszakasz. Nem stratégiai kérdés-e, hogy a Balaton megközelíthető legyen?

Meg kell akadályoznunk, hogy a Balatont magánosítsák. Nemzeti kincs, amelyhez a hozzáférést biztosítani kell azok számára, akik értékelni tudják.

Ugyanakkor nem vagyok híve annak a fajta tömegturizmusnak, amely azt is eredményezi, hogy az odalátogatók létszáma már rombolja a környezetet. A szabadstrand ugyan méltányos megoldás, merthogy mindenki hozzáférhet a vízhez, de abból a szempontból káros, hogy nem kíméli a környezetet. A cigarettacsikkektől az elhagyott ételmaradékig számos olyan problémával szembesülünk, amelyek azután az önkormányzatokat terhelik.

Ilyen értelemben is igaz az, hogy nincsen ingyen ebéd, de az is kétségtelen, hogyha az egekig emelkednek a strandbelépők és a szolgáltatások költségei, akkor az a visszájára fordul, az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy a Balatonnál pihenjenek. Számtalan szempontot kell összehangolni, az ott élők és az odalátogatók, az üdülők, a környezetvédelem és a turizmus szempontjait. Nagy kérdés, meg tudjuk-e teremteni a harmóniát a Balaton körül, ami a tó és a térség tartós létét, jólétét és fejlődését biztosítja.

A Badacsony a Tóti-hegy oldaláról (fotó: Krómer István)

 

És hogy az őslakosság tovább ne fogyjon, és ne cserélődjön ki Florida-szerű nyugdíjas kolóniákra…

Így van. Sokakat megdöbbent, de valójában

a Balaton térségének az egyik legrosszabb demográfiai mutatói vannak.

Az elöregedés, az elvándorlás, a népességcsere, amire Ön is utal, az utóbbi években különösen felgyorsult az ingatlanárak emelkedésével. A Balaton valóban kissé magyar Floridává kezd válni, ahol a gazdag idősebb budapestiek vásárolnak házat, kiszorítva ezzel az oda született vagy ott élő fiatalabb embereket, akik nem tudnak maguknak ingatlant vásárolni, nem tudnak családot alapítani, s kénytelenek az ország más részeire költözni, ha az életüket el akarják kezdeni.

A júniusi önkormányzati választások a Balaton-felvidék területén is érdekesen alakultak. Hévíz és Keszthely a Fidesz számára elveszett, de Füreden biztos győzelmet aratott az eddigi polgármester. Milyen az összkép?

Rendkívül vegyes a Balaton környékén, és azt hiszem, ez hosszabb távú elemzést is szükségessé tehet számunkra is és mindenki számára, aki érdeklődik a közéleti kérdések, illetve a változások iránt. Kicsit hasonló folyamat játszódott le, mint a budapesti agglomerációban. Mindkét térségben egyfajta népességcsere figyelhető meg.

A jómódú budapestiek az agglomerációba költöznek, és viszik magukkal a politikai preferenciáikat,

adott esetben az elégedetlenségüket az ottani viszonyokkal. Ez a Balatonnál is megfigyelhető. Valóban, Ön is említette Hévízt és Keszthelyt, mint olyan városokat, amelyek eddig fideszes irányítás alatt álltak, a jövőben pedig az ellenzékhez kötődő vagy az ellenzékkel azonosítható polgármesterei vagy éppen képviselő-testületi többségei lesznek. Balatonalmádi is ebbe a sorba tartozik, Siófok pedig mind a mai napig megmaradt ellenzéki kézen. Fonyódon a polgármester ugyan a Fidesszel rokonszenvez, de úgy tűnik, a képviselő-testületi többség inkább az ellenzékhez húz, vagyis nagyon sokszínű és átalakuló a térség politikai térképe is.

A változásokat mivel magyarázza?

A gazdag idősebb budapestiek vásárolnak házat, kiszorítva ezzel az oda születetteket

 

Komoly feszültséget okoz a Balaton környékén a helyi közösségekben az a pénz- és beruházásmennyiség, amely az utóbbi években megjelent. Sok esetben ez politikai feszültséget is generált, s gyakran éppen az aktuális helyi vezetővel vagy vezetéssel szemben fogalmazódik meg.

Ez a választási eredmény az ott élők és az oda beköltözők közötti véleménykülönbséget is tükrözi.

A következő években sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a Balaton térségére is és az ott élők, az őshonosok vagy az ott lakók komfortérzetének megőrzésére.

Az Önről szóló egyik internetes adatlapon a párthovatartozásnál a KDNP van feltüntetve. Fidesz-tag is vagy csak KDNP-tag?

Ugye nálunk a kettős tagság lehetősége fennáll, tehát egy Fidesz-tag lehet KDNP-tag és egy KDNP-tag is lehet Fidesz-tag. Én mind a kettő vagyok, de valójában a KDNP-ben vagyok aktív, ha már pártpolitikáról kell beszélni, és ez jórészt abból adódott, hogy az én politikai identitásom jelentős részét a kereszténydemokrácia határozza meg. Sajnálatos módon most a Kereszténydemokrata Néppárt is arra kényszerült, hogy elhagyja az Európai Néppártot.

És ezzel a lépéssel Ön egyetért?

Nagyon nehéz kérdés ez számomra. Megértem a döntést, de én továbbra is kereszténydemokratának vallom magam, magyar és európai kereszténydemokratának. Szomorúan kell látnom, hogy

a mai Európai Néppárt már kisebb mértékben tartalmaz kereszténydemokrata elemeket, mint a megalakulása idején.

Szerintem a KDNP egyik missziója éppen az lenne, hogy az európai kereszténydemokráciát a kereszténydemokrácia fősodrába vezesse vissza.

Ma már az Európai Néppártba legalább annyi nem kereszténydemokrata gyökerű, egyébként jobbközép párt is tartozik, mint a klasszikus kereszténydemokrata pártok, ráadásul ezek egy része, a belga, az olasz el is tűnt az idők során, éppen ezért igen nagy szükség lenne európai szinten is olyan gondolkodási folyamatra, olyan vitasorozatra, amely most, a XXI. században is meghatározná a kereszténydemokrácia szerepét és helyét.

A miniszter bízik benne, hogy az európai uniós programok a jövőben is hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez

 

Sokat küzdött azért, hogy hazajöjjenek azok az uniós források, amelyek a kormány szerint járnak nekünk…

Itt jobbára utófinanszírozásról van szó, ami azt is jelenti, hogy a költségvetésnek előre finanszíroznia kell az európai uniós támogatással megvalósuló projekteket, és amikor azok elkészülnek, az Európai Unió megtéríti ezeket. Vannak olyanok, amelyek esetében már érkezik a pénz, például a tanári bérek emelésére, ami szintén európai uniós társfinanszírozással valósul meg, és vannak olyanok, amelyekre még csak most írtuk ki a pályázatot. Három: a környezetvédelmi, a közlekedési és a területi operatív program esetében a tanács döntése értelmében a források ötvenöt százaléka még fel van függesztve, tehát negyvenöt százalék szabadon elérhető, ezeket a pénzeket jórészt már felhasználtuk. A többi operatív programra a pályázatokat pedig az összeg száz százalékára tudjuk kiírni.

A digitális fejlesztéstől a gazdaságfejlesztési projektekig számos területre terjednek ki az európai uniós programok,

és én abban bízom, hogy ahogy eddig, úgy a jövőben is masszívan hozzájárulnak a magyar gazdasági növekedéshez.

Visszatérve a választásokra, meglepte-e Önt, hogy a Tisza Párt ekkora sikert ért el az európai uniós választásokon? Illetve mivel magyarázza, hogy a Fidesz–KDNP majd húsz százalékkal kevesebb EP-mandátumot kapott?

Eközben minden felmérés azt mutatja, hogy

a Tisza Párt támogatóinak túlnyomó többsége szinte kizárólag mindig is ellenzéki szavazó volt,

tehát nem szimpatizált a Fidesszel. Úgy gondolom, túl könnyű lenne így elhárítani a felelősséget, mert látható, hogy amit a Tisza Párt képvisel, annak legalábbis egy része a mi korábbi hibáinknak a visszaköszönése. Van tehát értelme annak, hogy a Fideszen és a KDNP-n belül is vitassuk meg, vajon az elmúlt időszakban hibáztunk-e, s ha igen, akkor ezeket a hibákat hogyan lehet kijavítani. A Tisza Párt létrejöttének alapjául szolgáló kegyelmi ügy morális felháborodást okozott, ami végigsöpört az országon, ez szolgáltatta az előzményt, ez is a mi hibánk, oda kell figyelnünk, hogy ez ne ismétlődhessen meg.

Ugyanakkor abból a szempontból csalóka azért ez a tündöklés, hogy Magyarországon egyetlen olyan választási rendszer van, amely országos listák arányos versengését írja elő, ez az európai parlamenti választási rendszer. Itt viszonylag könnyű gyorsan feltűnő, látványos kampányt folytató pártnak támogatókat szereznie. Az európai parlamenti választások kivételével azonban az összes többi választás olyan, ahol egyéni választókerületekben egyéni képviselőjelölteknek is meg kell küzdeniük, ez pedig már sokkal nehezebb pálya.

Helyi gyökerekkel kell rendelkezni, helyi hitelességgel bíró jelölteknek kell elindulniuk.

Ilyen értelemben a magyar választási rendszer nagyon okosan és bölcsen szűri meg a politikai felelősségre vállalkozók körét.