Székelyföldi vendéglők teraszán azzal szoktam tesztelni a helyiek nyelvtudását, hogy kérek egy pilizőt egy pirre. Van, ahol azonnal hozzák, ám egyre több helyen kérdeznek vissza, hogy mit akarok – ilyenkor csak legyintek, és inkább a földre pilizek.

XXXX

Tényleg, miért is? Biztos hogy a víg csak jókedvűt jelenthet? Nos, mint kiderül majd, korántsem.

Tettenérhetőek közös szavaink a perzsákkal vagy mai szóval irániakkal? Nos, még az is előfordulhat, hogy véletlen belefutunk, akár egy étteremben...

XXXX

XXXX

XXXX

A csángók, meg az ő magyarságuk – nos, nem teljesen ugyanaz az anyaországból és a csángók földjéről (földjeiről) szemlélve. Többek között és nem utolsó sorban erről szól ez az írás, de legfőképpen mégis a magyar nyelvről.

Ártana a nyelvnek az írás? Nos, vannak esetek, amikor igen. A szerző ezekre hoz példákat, és arra is, amikor egyszerűen az emberi butaság játszik közre.

XXXX