XXXX

Rendhagyó írás ez a Nyelvőr rovatban. Munka közben találjuk itt a magyar név- és nyelvemlékek után kutakodó szerzőt, aki a Dnyeszter mellé, egy kis moldáviai faluba, Csöbörcsökre utazott, eleink nyomait keresve. 

Az 1896-os Magyar tájszótár ad egy erősen titokzatos debreceni mondást: „Hajbók, csimbók, köszönny asszonyodnak!” – mondogatja a dajka, midőn a gyereket kezében tartogatva hajtogatja.

Eleddig nem is sejtett magyar eredetű helynevek Moldvában? Igen, vannak szép számmal. Ezekről beszél, és az elsőre korántsem magyarosan hangzó Burdusaci nevének eredetét leplezi le a szerző.

XXXX

Ismeri a korántsem jót jelentő „baktökű” kifejezést? Ha nem, cikkünkből megtudhatja, mi az értelme, honnan származik és mire is használják napjainkig.

Egy idő után anyám hetente kétszer vetett bé, és kétszer sütött, tolongtak a kliensek az igazi kenyérért, amelyik nem olyan semmi íztelen, mint a bolti. Na, ekkor történt meg, hogy anyám fogott egy plajbászt, s jó vastagon kihúzta azokat, akik a földet nem tisztelték.

Orbán János Dénes székely vicceket ír: hát maga megbolondult, megbolondult – tehetnénk fel a kérdést –, hogy erre adja magát? Olyan lett, mint Sántha, aki meglett ember létére székely szavakat gyűjtöget, mikor fontosabb dolgokkal is foglalkozhatna?