Az Úr 2025. évében, április 4-én üzenetet kapok egy ismerősömtől, a gyermekkorában Székelyföldről Magyarországra családjával kivándorolt Dimény Gábor Bélától, hogy nagynénje, a gidófalvi Dezső Irma (Sepsiszék, Székelyföld) mondta, az édesanyja mesélte neki, hogy az 1920-as években egyszer csak béállított egy nagy szekér rókony Középajtáról. Erre az ő nagyanyja, Pakucs mámá így reagált: „A Fehérló a seggit felénk fordította.” A vendégek a Gidófalvára nősült, akkor már idős Ráduly tátának a rokonai voltak.
Én már túl vagyok egy Fehérlófia-tanulmányon (Fehérlófia, az Isten lova – iniciatikus utazás a világmindenség születéséhez, átírva arra, amit jelent), de – be kell vallanom – ezt a mondást még soha nem olvastam, ezért ismerőseimhez fordulok, hátha tudnak segíteni.
A gyergyóújfalusi Simon Márta azt írja, hogy náluk akkor használatos, mikor egymás után sok kiadás várható, például lakodalom, kicsengetés stb. Úgy is hallotta, hogy nemcsak idefordította a Fehérló a seggit, le es szart münköt. A szintén gyergyószéki Jánossy Alíz szerint arra a helyzetre mondják, ha egy családot vagy személyt sorozatosan több szerencsétlenség, nehézség, balszerencse, betegség ér. Szász Tibor András lelkész, aki Csomakőrösön volt lelkipásztor 1984 és 1991 között, 1992-től pedig Felsősófalván szolgál, újabb adalékkal jön: „Amikor valaki mind bizonygatta a távoli (nemkívánatos) rokonságot, akkor volt az a replika: Persze, rokonok vagyunk apáról, anyáról, fehér kanca likától!” Szerinte a „fehér kanca szarta” a közös (terhesnek érzett) származásra való hivatkozás. A kézdiszéki, szentkatolnai Jakab Jolán azt írja, „ha a fehér ló bécsapta a farkát, akkor ott sorozatosan jött a baj”.
Ezzel pedig kijelenthetjük, hogy a Fehérló mítoszának egyik, eddig soha le nem jegyzett adalékát sikerült kibányászni a népi emlékezetből.
No de mit is akar pontosan jelenteni? Gyallay Domokos 1959-ben közöl egy tanulmányt a Magyar Nyelv folyóiratban Lófi székely – lófő székely címmel, amelyben elmondja, hogy „Domokos Pál Péter néprajztudós közli szülőfalujából, Csíksomlyóról (ám Menaságon is hallotta): »A székelyek mindnyájan rokonok apáról, anyáról s a fejér kabala likáról.«” A továbbiakban Gyallay körülményeskedve, a csúnya kifejezéseket még mások szájából is gondosan kerülve ezt mondja: „Ábrahám Ambrus szegedi egyetemi tanár leveléből veszem ki a következő részt: »Szülőfalumban, Tusnádon (Csík megye) az ősi mondásokban gyakran szerepel a fehér ló és Isten lova kifejezés, sokszor olyan formában, ami nem tűr nyomdafestéket.«”
(Könyörgöm, hogy lehet ebből pontosan megtudni, hogyan hangzott az illető mondás? Hogy ne maradjunk ködben, szó szerint adom vissza: „Mind rokonok vagyunk Ádámról, Éváról s a nagy fehér ló pi…járól”, köszönet érte a moldvai, klézsei Duma-István Andrásnak. Saját kútfőből idézem a nálunkfelé, Kézdiszéken közkeletű káromkodást: Isten lova ba… meg! A nyelvvel való egészséges viszonyunk halála az, amikor körül-
írva kezdünk beszélni, az úgymond csúnya szavakat kikerülve, hogy ne sértsünk meg senkit.)
Foglaljuk össze, amit eddig megtudtunk. Az emberiség? a magyarok? a székelyek? ősanyja Fehérló, tőle számítva mindannyian rokonok vagyunk. Amikor a Fehérló a seggit felénk fordítja, vagy leszar minket, vagy bécsapja közénk a farkát, akkor megjönnek azok, akik csak egy ilyen ősi kapcsolat révén a rokonaink. Őket etetni, itatni kell, kiadások vannak, szóval tiszta leégés egy ilyen látogatás, alkalom, hát még ha sorozatban jön mindez. Ezért van, hogy Gyergyószéken, Kézdiszéken a szerencsétlenséggel, nehézséggel, balszerencsével hozzák kapcsolatba.
Hadd jegyezzem meg, arra is vannak utalásaink, hogy a Fehérló, Fehér Kanca férje a Fekete Csődör – de erről egy másik alkalommal.
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán by Copilot
