Ma ezek rendszerint angol nevet kapnak, a legutóbbi, ami megütötte a fülemet, a sorcolás, azaz erősen rövid filmecskék (angolul shorts) nézése valamelyik közösségi oldalon.
Az idők folyamán volt ez fordítva is, magyar szavakat vettek át a külföldiek. A leghíresebb ezek közül a kocsi, ebből lett a német Kutsche, angol coach, francia coche, olasz cocchio, szerb és horvát kočija, oszmán koc̦u stb. A Kocs nevű településen ugyanis állítólag feltalálták a szekérnek egy felturbózott formáját, amelyen egészen kényelmesen lehet utazni. Mi több, az angolban azt, aki a kocsit vezette, coach-nak nevezték el, innen átkerült a sportba, ma az edzőt is értik rajta. Amikor a coach anyukájáról emlékeznek meg a szurkolók, akkor a nyelv Kocs községet is beleérti.
A magyar alattvalók által létrehozott Moldva államban (vagy az egész román nyelvterületen) például ezek a szavak magyarázhatók a nyelvünkből: cătană (katona), haiduc (hajdú), puşcă (puska), puşcaş (puskás), hotnog (hadnagy), husar (huszár), viteaz (vitéz), lăcaş (lakás), a locui (lakni), sălaş (szállás), beteag (beteg), gingaş (gyenge), hapsân (kapzsi), viclean (hitlen, hűtlen), a altoi (oltani), chin (kín), chip (kép), haită (hajtó), hârdău (hordó), mereu (merő), răvaş (rovás), sârg (szorg/alom/), talpă (talp). aprod (apród), bir (bér), chinez (kenéz), dijmă (dézsma), hotar (határ), mejieș (megyés), neam (nem), : aldămaş (áldomás), a se bizui (bízni), a birui (bírni), bîntui (bántani), chezaş (kezes), harță (harc, herce/hurca/), a făgădui (/meg/fogadni), a îngădui (engedni), a mântui (menteni), tăgădui (tagadni), belşug (bőség), ciurdă (csorda), copoi (kopó), hârciog (hörcsög), uliu (ölyv, székely ülü), vindereu (vándorló /sólyom/). És még nem beszéltünk az oraș (város) és gând (gond/olat/), a gândi (gond/olkodni/) szavakról. A felsorolás még egészen hosszan folytatódhatna.
Vettünk át mi is szavakat a románoktól: katrinca, berbécs, cimbora, áfonya, ficsúr, palacsinta, poronty. Ha a romániai magyar szórványba látogatunk, jó tudni a többség nyelvén, mivel sok esetben a beolvadás előtti utolsó nyelvállapotot tapasztalhatjuk meg, amikor már csak a kötőszavak és a képzők magyarok.
Előfordul, hogy a szóeredeztetők is szaporítják a román eredetű szavaink számát, példa rá a kujak, pontosabban kulyak székely és csángó szó, amely öklöt jelent. Ugyan elfogadják, hogy ez keleti szláv jövevényszó (kulak), ám szükségét érzik megjegyezni, hogy „talán román közvetítéssel is” került a székelyekhez és csángókhoz. Nem számít, hogy a román nyelvtörténet egyetlen szót sem ismer, amely bármennyire is kapcsolatban lenne a kulyakkal, ők csak mondják és mondják ezt, mert valaki valamikor azt gondolta, hogy a székelyek a keleti szlávokkal sosem álltak kapcsolatban (hanem a déliekkel), így lexikális érintkezések sem lehettek a magyar nyelvű népcsoportok és a keleti szlávok között. Hogy az elmélet álljon, szükség van az ilyen kis hamisításokra.
Most pedig evezzünk békésebb vizekre. Nem kötelező, hogy a bizbaszok külföldi nevet kapjanak. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megérkeztek azok a bankkártyák, amelyeket már nem kell bedugni a leolvasóba, hanem elég odaérinteni (vagy oda sem érinteni) a leolvasóhóz. Na, ennek máig ható zűrzavar lett az eredménye. A bankok érintésmentes fizetésről beszélnek, az emberek érintéses bankkártyáról. Hogy melyik változat fog nyerni, előre borítékolható: egyik sem, mivel a bedugós bankkártya megszűnik (vagy már meg is szűnt, nem tudom), így maga a bankkártya lesz érintéses (vagy érintésmentes), nem lesz értelme megkülönböztetni a múlt homályába tartozó bedugóstól. Ezen újfajta bankkártya hőskorában a leolvasó egy csip hangot adott ki, ezért nálunk, Székelyföldön elnevezték a kártyát csippantósnak, mára ez eltűnt, mert újabban a leolvasó hallgat, mint a kuka.
Az okostelefon szó is eltűnik (pedig ez eléggé sikeres magyarítás volt), mivel már minden eszköz okos, butát alig találni. Az utólag gombos telefonnak nevezhető eszközök a múzeumba kerülvén, az okostelefonnál is sikeresebb népi magyarítás, a simogatós telefon szintén a felejtés kukájában fog kikötni...
