A szabadságjogok intézményes-állami felszámolásától való félelmet a híres regénynél jobban csak maguk a XX. századi diktatúrák tudták elménkbe vésni. Steven Pinker, a hazánkban is ismert pszichológus és közíró az évforduló kapcsán felveti a kérdést: az 1984-es rémületes jövő képe mennyire vált valóra? A „végtelen háborúkkal”, a kíméletlenül terjeszkedő szuperhatalmakkal, a mindenütt jelen lévő megfigyelőkamerákkal, adathalász nagyvállalatokkal, okosháztartásokkal, a megtagadás egyetemi-akadémiai kultúrájával – válaszolhatnánk, már régen beköszöntött. Igen ám, de az 1984 világát a nyomor uralja, míg 1900 óta az egy főre jutó nemzeti termék csaknem megnyolcszorozódott világszerte. A regényben folyamatos háborúk dúlnak, atombombák robbannak sorra. Ehhez képest 1945 óta nagyhatalmi háború csak Koreában zajlott, atombombát pedig csak Japán ellen vetettek be, és mint az Uppsalai Egyetem konfliktusadat-bázisából tudjuk, a százezer főre jutó háborús halálozások száma az 1948-as 19-ről mára 1,6-ra csökkent. A Szeretet-minisztérium totális diktatúrát tart fenn, a berlini fal leomlása óta viszont a parlamentáris demokráciák száma megsokszorozódott: amíg 1900-ban a világ demokráciamutatója 0,13-on állt (a maximum 1), mára a 0,38-ra jutott (igaz, a 2006–2014-es 0,41-hez képest ez visszaesés). Az Igazság-minisztérium ellehetetleníti a gondolkodást (átírja a forrásokat, csak a neki szükséges kutatást engedi), amivel kiüresíti magát a nyelvet, a szókészletét csökkenti, de az angol nyelv szavainak száma 1948 óta hatszázezerről egymillióra gyarapodott, az enciklopédiaoldalak, a szabadalmak száma megtöbbszöröződött. A regény végkicsengésével ellentétben pedig az emberi természet örökkévaló összetettségét nem sikerült silány képletté egyszerűsíteni.
Nyitókép: Király Farkas/Firefly
