Halmai Péter akadémikus (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) bevezető előadásában kiemelte, hogy Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 1995-ös megalakulásakor 2020-ra a liberális piacgazdaság teljes győzelmét feltételezték, a 2008-as gazdasági világválság hatására azonban lelassult a folyamat és a hiperglobalizáció „slowbalization”-be váltott át. Nem omlott össze ugyanakkor, hanem egy viszonylag magas szinten stabilizálódott és átalakult: fő hajtóerejévé az információk áramlása vált. Ezzel párhuzamosan megindult a geopolitikai hatalmak körüli blokkosodás.
Halmai Peter: a gazdasági szereplők elemi érdeke a kölcsönösen elfogadott szabályok fennmaradása (fotó: uni-nke.hu)
Többpólusúvá vált a gazdasági szerkezet (Egyesült Államok, Kína, Európai Unió), csökkent a „nyugat” gazdasági ereje, a világgazdaság súlypontja keletre tolódott. 2010 óta nőnek a globális feszültségek, az Egyesült Államok és Kína közötti ellentét látványossá vált. Ebben a helyzetben a legnagyobb veszélyt a fragmentációt erősítő gazdaságpolitikák jelentik, miközben
a gazdasági szereplők elemi érdeke a kölcsönösen elfogadott szabályok fennmaradása és betartása.
A formálódó új világrendben vagy visszaáll a rend, vagy káosz, anarchia következik.
Chikán Attila akadémikus (Budapesti Corvinus Egyetem) szerint az új világrend formálódása során erős a politikai és ideológiai bizonytalanság, és felerősödött a gazdaságon kívüli eszközök – kormányzati korlátozások, technológiai tényezők – szerepe. A mesterséges intelligencia és a fenntarthatóság kényszerítő körülményei civilizációs sokkot jelentenek. A kereskedelem nem omlott össze, de működtetése megdrágult.
A hatékonyság helyébe a biztonság, a megbízhatóság és az ellenállóképesség lépett:
az ellátási láncokban már nem a kevés partner, hanem a biztonság a cél, a készletezés pedig ismét legitimmé vált. Mindez megnöveli a költségeket.
Chikán Attila: A kereskedelem nem omlott össze, de működtetése megdrágult (Forrás: Thaler Tamas, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Kevés szó esik az ellátási láncok kapcsán a fenntarthatóság kemény korlátjáról, pedig csak mérsékelten érvényes az, hogy a technológiai innováció és a gazdasági menedzsment fejlődése kézben tartja a fenntarthatóságot! A digitális centralizáció ellensúlyozni próbálja a fizikai fragmentációt. A kis országoknak ebben a helyzetben fokozódott a sérülékenysége, de új lehetőségeik is nyíltak. Hazánk gazdasági csomópontként versenyelőnyre tehetne szert (a helsinki közlekedési folyósókból hét halad át országunkon!), az egyre növekvő forgalmat azonban egyelőre nem tudjuk kamatoztatni a saját javunkra. A hazai gazdaságpolitika nem foglalkozik a logisztikával, a közlekedési ágazat nem alkalmazkodott a megnövekedett szállítási igényekhez.
Csaba László akadémikus, a CEU professzora szerint a világrendek közötti átalakulás zajlik, hasonló az 1989-1991 közöttihez, melynek hajtóereje a Donald Trump által vezetett folyamat:
az a hegemón, amely létrehozta a jelenlegi nemzetközi rendet, most élére áll az ezt lebontani törekvő folyamatnak.
Aki eddig legtöbbet profitált belőle, az kezdi felszámolni. A dezintegráció nem a történelem vége, de megmutatkozik benne a rendszer törékenysége.
Csaba László: a kétoldalú szerződéseken csak a nagyok nyernek (fotó: ceu.edu)
Bár Trump második elnöksége felgyorsította, a változás már korábban megindult. A szabályok megkerülése, a különút azonban nem jó a kis országoknak: míg a multilaterális egyezményekből ők is hasznot húzhatnak, addig
a kétoldalú szerződéseken csak a nagyok nyernek.
Nekünk szem előtt kell tartanunk, hogy az európai integráció nem tud olyan rossz lenni, mintha egyedül próbálnák valamit elérni!
Sass Magdolna (ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) szerint nem deglobalizáció, hanem újrarendezés, a keretrendszer, a viszonyrendszerek változása zajlik, melynek legfontosabb szereplői az új helyzethez adaptálódó vállalatok. A globális értékláncok és a külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) 2008-ig gyorsan növekedtek, azóta a túlzott globalizáció korrekciója zajlik: az FDI stagnál, a globális értékláncokhoz köthető külkereskedelem csökken, míg a szolgáltatásokhoz köthető nő.
Sass Magdolna: a túlzott globalizáció korrekciója zajlik (fotó:vgi.krtk.hu)
A változásnak több jele van: a nemzetállami érdekek felsorakoznak a vállalati érdekek mellé,
egyre gyakoribb az állami beavatkozás, az iparpolitikai eszközök alkalmazása,
a verseny hiánya és a „mérgező verseny”. Kína, amely a világ gyárává vált, teljes értékláncok létrehozására törekszik és FDI-exportőrré lépett elő. A világgazdaságban a vámokat átugró, „baráti” kapcsolatok erősödnek a beruházásokban, míg a geopolitikai kockázatok elrettentenek. A globális értékláncok továbbra is meghatározók a világgazdaságban, de változik a szerkezetük, logikájuk. Az alkalmazkodás azonban költséges, ami negatív spirálhoz vezethet. A gazdaságtörténelemben eddig tapasztalt tizenhat negatív spirálból tizenkét esetben csak egy kataklizma tudta elindítani az áttérést az új működésre! Nem tudjuk, hogy a mai rendszer képes-e önkorrekcióra, ahogy azt sem, hogy az átalakulás mikor és hogyan történik, s mit eredményez.
Tomka Béla (Szegedi Tudományegyetem) szerint deglobalizáció helyett inkább átstrukturálódás tapasztalható, melynek során nőnek a globális fenyegetések, fokozódik a kölcsönös függés.
A globalizációba a gazdaságok növekvő integrációja mellett bele kell érteni a társadalmak közötti erősödő függést.
A globalizáció időben egyenetlen folyamat. 2008 után stagnáltak a gazdasági folyamatok, míg mások előretörtek, napjainkban pedig az információáramlás a globalizáció hajtóerejévé vált, elképesztő növekedést mutatva.
Tomka Béla: az információáramlás a globalizáció hajtóerejévé vált (fotó:u-szeged.hu)
Az előadásokat követő panelbeszélgetésben elhangzott, hogy az emberiség nem jó pályán halad, a következetlen gazdasági döntések miatt növekvő bizonytalanság hosszú távon fejti ki negatív hatását. A nemzetbiztonsági kockázatok a gazdasági döntések meghatározó elemévé váltak, ami kiélezi a világhatalmi versengést.
A jövőben a függőségek inkább átalakulnak, mint megszűnnek, pedig az alárendelt viszonyok helyett egyenrangú kapcsolatokra lenne szükség.
A függőségi viszonyok fegyverként való használata nem segíti az ellenük való küzdelmet.
Mivel a függőségeket az abszolút hiány vagy a versenyképességi előny hozza létre, így csökkentésükre nincs jó gazdaságtörténeti példa: nem lehet teljes önellátást kiépíteni, vagy legalábbis nincs gazdasági értelme.
A multilaterális intézmények szerepe várhatóan Donald Trump fellépése ellenére sem fog csökkenni, mert az érdekelt feleket összekapcsolja a kereskedelmi szükségszerűség és a gazdasági érdek. Elképzelhető persze, miként most is történik, hogy a politikai és a gazdasági erő, érdek összeütközik. Jelenleg is bomlasztó folyamat zajlik, ahol a nyers erő tör elő: történelmi tanulság, hogy
ahol nincs racionális koordináció, ott az agresszió veszi át az irányítást. Pedig bármilyen szabályozottság jobb a szabályozatlanságnál.
A multilateralizmus ugyanis – még ha a politikus mást gondol is – a gazdasági szereplők számára előnyökkel jár: egy szabályalapú világ kedvezőbb és olcsóbb, mint ami ezzel szemben halad.
Bayer József: a teljes szétválás Amerikának és Kínának is károkat okozhat, annyira egymásra vannak utalva (forrás: Solymári, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Bayer József akadémikus rámutatott: a globális gazdaság leszálló ágban van, az Egyesült Államok megélhetési válságot tapasztal, az emberek szabad áramlásával szemben ellenérzések jelentkeznek világszerte, a fejlődők összefogtak a fejlettek hegemóniájával szemben, megindult a szabály alapú világrend visszabontása. Az USA, mely eddig politikai fegyverként használta a WTO-t, most (a WTO szabályait semmibe véve) vámokat alkalmaz büntetésként. A világgazdaság központja áttevődik a Csendes-óceán térségére, az EU elveszíti vezető szerepét. Zajlik az USA kiszorítása Ázsiából, Kína központtal új ázsiai pénzügyi és biztonságpolitikai rendszer formálódik.
Az USA mindeközben fenyegetésként éli meg Kína és India felemelkedését, mely hosszabb történelmi távlatban azonban pusztán visszarendeződés.
A teljes szétválás azonban Amerikának és Kínának is károkat okozhat, annyira egymásra vannak utalva. A kialakuló multipoláris világrendben három forgatókönyvet vázolt az előadó: békés alkalmazkodás, kettészakadó bipoláris hidegháborús rend, valamint a mindent leromboló káosz. Az újfajta globalizáció, az első forgatókönyv közös akarattal megvalósítható, mert rendelkezésre állnak a szükséges eszközök.
