Nyolcvan évvel ezelőtt a több mint négyszáz-
harminchétezer zsidónak minősített magyar
állampolgár deportálása mellett a megszálló
németek és a kollaboráns magyar hatóságok
több mint tízezer embert hurcoltak el.

Ilyen volt a rendszer, ezt hozta ki az emberekből. A mostani megint mást: törtetőket, gátlástalan harácsolókat, gyilkosokat, rablókat, tolvajokat, szélhámosokat formál azokból, akiket természetük erre hajlamosít. Tavaly temették a nyolcvanhét évesen elhunyt szlovákiai magyar költőt.

Ilyen volt a rendszer, ezt hozta ki az emberekből. A mostani megint mást: törtetőket, gátlástalan harácsolókat, gyilkosokat, rablókat, tolvajokat, szélhámosokat formál azokból, akiket természetük erre hajlamosít. Tavaly temették a nyolcvanhét évesen elhunyt szlovákiai magyar költőt.

A szellemi és emberi kiválóság olykor meglepő forrásokból fakad – és kimondhatatlan fájdalmakat rejt. Anekdoták egy hajdani magyar irodalomtörténészről. 

Kié 1848/1849? A kommunisták megpróbálták kisajátítani, ahogy előttük a nyilasok is. A forradalmi rémromantika se igen vonzó. Ellenben a Babits Mihályok és Bari Károlyok szabadságvágya a lényegre tapint.

Amikor elhatároztam, hogy leírom ezt a történetet
Schweitzer  Pálról, Ady monográfusáról és az Ady-versek egyik sajtó alá rendezőjéről, Thomas Mann napló-
jának fordítójáról, megnéztem, van-e róla valami
a világhálón, vagy mindenki elfeledte már.

„Előhó első napján, midőn talán Europának legnagyobb részében a népek istennek hálát adának a szerencsésen elmúlt évért, és hozzá fohászkodának boldog új évért, Magyarország képviselői Pestről futottak.” (Hunfalvy Pál: Napló 1848–1849) 

Ahogy a Csehszlovákia elleni 1968-as intervenciót egy hétéves látta.

Tamási Orosz János barátom, szerkesztőtársam, az Unió folyóiratnál 1989–1991-ben főszerkesztőm évtizedekig lakott az Abonyi utca 6. szám alatti házban. Néha a lapjainkat – az Unió előtt az EF-lapok két rovatát is – ott raktuk össze nála.

Múltunk egyik legizgalmasabb fejezete a hazai örmények története, új kötet dolgozza föl ennek kitüntetetten fontos korszakát, azonban megvilágítja az őshazabeli előzményeket és a szétszóratás okait is. Cikkünkkel az örmény népirtásra, holokausztra (1915. április 24. – 1923) is emlékezünk.

Száz éve, 1923. április 22-én vetette papírra Tamási Áron azt a fölhívást, amelynek célja a főhatalomváltás utáni első romániai magyar írónemzedék bemutatkozó antológiája költségeinek előteremtése volt, maga a kötet pedig az év májusában jöhetett ki.