A török államfő, Recep Tayyip Erdoğan december 7-én Athénba látogatott a februári földrengés óta a két NATO-tagállam között meginduló közeledés legújabb, jelentős állomásaként.

A közvélemény-kutatásokkal dacolva Recep Tayyip Erdoğan török államfő az elnökválasztás első fordulóját megnyerte, de az eredmény csak azután válhat véglegessé, hogy a török szavazók két hét múlva, május 28-án újra az urnákhoz járultak.

Több mint egy hét telt a február 6-i törökországi földrengés óta. Bár még százkilencven órával a katasztrófa után is találnak túlélőket, de most már alig van esély arra, hogy élőket mentsenek ki a romok közül, így a törmelékek eltakarítása már csak az áldozatok és nem a sebesültek listáját fogja érdemben gyarapítani.

Decemberben ismét farkasszemet néztek egymással Koszovó északi, egy tömbben élő szerbjei és az albán hatóságok. Ugyan a hónap végére sikerült enyhíteni a feszültséget, de rendezés továbbra sem született, a konfliktus bármikor kiújulhat.

„A Kelet Nyugaton és a Nyugat Keleten” – mondta állítólag Szent Száva, az önálló szerb ortodox egyház megteremtője hazájáról. A balkáni ország törésvonalak mentén fekszik, s mindkét irányhoz komolyan kötődik. Mondhatni: kompország.

Törökország atomerőművet építtet Oroszországgal, közben pedig gyilkos drónokkal szereli fel az ukrán honvédőket. Miféle gondolkodás vezérli a törököket?

Svédország és Finnország május közepén történelmi lépésre szánta el magát, felvételét kérte a NATO-ba. Törökország azonban vétóval fenyegetett.

A régi-új szerb elnök folytatja eddigi politikáját, építi hatalmát, lavírozik a nagyhatalmak között. Megteheti, van mozgástere?

Az orosz–ukrán külügyminiszteri tárgyalások helyszínéül sokak meglepetésére Törökországra esett a választás. Miért éppen rá, amely drónokat szállít Ukrajnának, és lezárja a Fekete-tenger bejáratát?

Kis-Ázsia korábban ünnepelt államáról egyre lehangolóbb hírek érkeznek: pénzromlás, ellenzékiek üldözése, külpolitikai változékonyság. A Törökország-szakértő írása a távlati összefüggéseket taglalja.