A cikk írásakor publikált hivatalos adatok szerint a halottak száma átlépte a harmincötezret;  immár kijelenthető, hogy a Török Köztársaság fennállásának százéves történelme alatt a legnagyobb természeti katasztrófájával kénytelen szembenézni. Ezzel a  mostani természeti csapás felülmúlja a tizennyolcezer áldozatott követelő 1999-es izmiti  földrengést  és az a harmincháromezer ember halálával járó  1939-es erzincanit.

Ha a jóval kevesebb nemzetközi figyelmet kapó Szíriát is ide számoljuk, akkor már a negyvenezret is meghaladta hétfői földrengés áldozatainak száma.

A nagy erőkkel folytatott, idővel versenyt futó mentőmunkálatok végével – a több ezer fős külföldi mentőcsapatok lassan hazatérnek – a munka nem ért véget. A török kormány jelenleg három problémával kénytelen megküzdeni: a lakásukat elvesztett vagy azokat elhagyni kényszerülők elszállásolása és ellátása; a romok eltakarítása és az újjáépítés előkészítése; illetve a felelősség kérdésének tisztázása.

A földrengés után valóságos exodus (becslések szerint több mint kétmillió ember) indult az ország nyugatibb megyéi felé a Magyarországnál is nagyobb, tíz megyét magába foglaló területről. A katasztrófa előtt megközelítőleg tizennégy-tizenötmillió ember lakott a régióban, az ország lakosságának mintegy hatoda. Tekintve, hogy az infrastruktúra is súlyos károkat szenvedett, egész települések, városrészek váltak lakhatatlanná, hatalmas feladatot jelent a helyzet menedzselése.

A kollégiumok szobáit megnyitották a földrengés károsultjai előtt, szállodák bocsátották rendelkezésre a bajba jutottaknak a szobáikat. Persze a hallgatók lakhelyének elvétele nem maradt kritika nélkül, főleg az egyetemeken. Azoknak, akik nem tudtak elmenni, sátortáborokat építenek; már több mint kétszázezer sátrat küldtek az érintett területekre. Jelenleg nagyjából 1,6 millió embernek a lakhatását sikerült megoldani. Megkezdődött a megmaradt épületállomány felmérése – az állva maradó építmények egy részét is le kell majd rombolni vagy pedig drága pénzen megerősíteni.

Recep Tayyip Erdoğan nyilatkozta, hogy újjá fogják építeni az elpusztult épületeket. Persze az ehhez szükséges pénz előteremtése már más kérdés – az EU mindenesetre márciusra már donorkonferenciát szervez.

A munkálatok gyors megkezdése – az építőiparban hagyományosan erősnek számító török vállalatok részéről – nem lenne nagy kihívás, a financiális feltételek megteremtésén túlmenően a rossz szájízt a bizalom hiánya jelenti, mivel elviekben már eddig is szigorú szabályok szerint kellett volna építkezni, amelyet ráadásul az 1999 óta kivetett „földrengési adó” hivatott volt anyagilag megtámogatni.

Az eddigi felmérések szerint 47 ezer épületben mintegy 221 ezer lakás dőlt össze, rongálódott meg vagy ítéltetett lebontásra, ami romhalmazzá váló városnegyedek képe mellett az eddigi politika sikertelenségét mutatja ország-világ előtt, különösen azokon a kontrasztos felvételeken, amikor egy-egy jól megépített épület teljesen ép állapotban árválkodik a romok között.

A földrengés okozta súlyos károk tehát felelősért kiáltanak. Ez már csak azért is kényes kérdés a kormányzat számára, mivel három hónap múlva parlamenti és államfőválasztások esedékesek, s a növekvő infláció, a gazdasági nehézségek miatt amúgy sem volt túl nagy támogatottsága a kormánynak. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy az ellenzéknek ekkora esélye nem volt még a győzelemre az elmúlt tíz évben.

Hogy a földrengés milyen hatást gyakorol a választásra, nehéz megmondani – mindenesetre kormányzati oldalról már felmerült, hogy pár hónappal elhalasztják (ezt persze az ellenzék elutasítja);

a felháborodás és fájdalom nagy, sokan bírálják a vezetést és a válságkezelést, mások örülnek, hogy az államfő a helyszínről segítséget ígér. Jellemzően az ilyen katasztrófák a hivatalban lévőknek kedveznek, hiszen nekik van hatalmuk arra, hogy valóban tegyenek valamit a bajbajutottakért. A török kormány tagjait ki is rendelték az érintett megyékbe, maga Recep Tayyip Erdoğan is a csapás sújtotta vidékre utazott, túlélőkkel találkozott, kórházakat keresett fel. Az államfői repülőgépet sérültek, csecsemők ankarai szállítására bocsátotta rendelkezésre. Az más kérdés, hogy mennyire tartja ezt a lakosság elegendőnek – nagyon sokan egyáltalán nem.

Az ellenzéki pártok pedig háttérbe szorulnak a társadalmi szintű erőfeszítések mögött – a törökországországi sajtóviszonyok ezt csak fokozzák –, s az egységre felhívás, a kormányzati lépések kritizálása és az ellenzéki vezetésű önkormányzatok demonstratív helytállása a nehéz helyzetben ad némi láthatóságot, de összességében nem marad más, mint az állami intézkedések támogatása. A hat pártból álló ellenzéki koalíció elnökválasztásra előirányzott közös jelöltállításából, amelyet eredetileg február 13-ra hirdettek meg, sem lett semmi.

Az elmúlt egy hétről elmondható, hogy a nemzeti katasztrófára a török társadalom nemzeti választ adott, példátlan összefogást lehet látni

a nyugati területeken élőktől is (s mivel az ország égei- és márvány-tengeri partvidéke is erősen földrengésveszélyes, a helyiek pontosan tudják, hogy ez akár velük is megtörténhetett volna – a lakásállomány ott sem jobb, amit plasztikusan mutat az, hogy szinte nincs olyan év, amikor ne lenne arról hír, hogy Isztambulban teljesen többemeletes tömbházak omlanak össze, teljesen maguktól).

Ebben a helyzetben külföldi segítség is nagyon fontos volt. A külügyminisztérium tájékoztatása szerint közel kilencezerötszáz fő érkezett nyolcvanegy országból, ami hatalmas támaszt jelentett a mentésben. A testvéri Azerbajdzsán vagy egyéb türk államokból érkező támogatás (Magyarországról érkező számos mentőalakulat, összesen százhatvanhét fő vett részt a mentésben), a palesztinok vagy éppen pakisztániak felajánlásai a török hírek gyakori szereplői lettek, ahogy például a tálib vezetésű Afganisztán szerény pénzügyi felajánlása is. Ugyanakkor a „problémás” szomszédok is a törökök segítségére siettek, így mentőcsapatok érkeztek Görögországból, Örményországból, de még Izraelből is, ráadásul ez utóbbi elég nagy, mintegy négyszázötven fős kontingenst küldött a bajba jutottak megsegítésére. Az már más kérdés, hogy a jól mediatizálható összefogás eme példái ellenére nem várható, hogy a jelenlegi török külpolitika lényegében változna, különösen Görögország irányába nem, amely állam pont az 1999-es földrengés idején nyújtott hatalmas, gyors és nélkülözhetetlen segítséget, elősegítvén az (ideiglenes) közeledést.

A mindenkit foglalkoztató kérdés jelenleg az, hogy megfelelő szabályozással, a szabályok betartásával  és betartatásával mennyivel lehetett volna jobban megelőzni a kárt, több emberéletet megmenteni. Tekintve, hogy a török lakosság jellemzően alacsony bizalommal viseltetik az állami intézmények iránt, sokan a kormányt hibáztatják. A mentés lassúsága és szervezetlensége, a logisztika hiánya, a sok esetben napokig késő segítség rengeteg emberből váltott ki elégedetlenséget – nemcsak akik helyben maradtak magukra, hanem az egész társadalomban.

A kormányzat válaszul viszont a kivitelezők, építési vállalkozók ellen indított nyomozásokat, őrizetbe vételeket és letartóztatásokat,

egyúttal az állami előírások betartásának fontosságának hangsúlyozza. A kormányzati kommunikáció szerint az állami lakóházépítő szerv, a TOKİ által az érintett területen épített százharmincnégyezer lakásban nem keletkezett kár. Az államfő utóbbi években a médiában egyre többször szereplő veje, Selçuk Bayraktar bejelentette, hogy a Baykar cég ezer lakás újjáépítésére biztosít megfelelő támogatást.  Közben ne feledjük el, hogy Szíria jóval kevesebb figyelmet kapott, az újjáépítés terén még rosszabb helyzetben van. Ráadásul az érintett északnyugati országrész egy része török fennhatóság alatt van – a török államnak pedig jóval kevesebb ereje lesz odafigyelni erre a régióra, a nemzetközi segítség, akárcsak a kis-ázsiai ország esetében, nélkülözhetetlen lesz.

A szerző jelenleg Törökországban tartózkodik, a NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa

Nyitókép: A törökországi Hatay 2023. február 11-én, MTI/AP/Huszein Malla

Romániában hétfőn 13-án és kedden 14-én is földrengésről adtak hírt. Az olteniai Gorj megyében történt mindkét  közepes erősségű földmozgás, a hétfői 5,2-es, a keddi  erősebb 5,7-es volt a Richter-skála szerint. A lökéseket országszerte lehetett érezni, de komolyabb károkról nem érkezett értesítés.