Fontos állomása jelenkori építészetemnek, de inkább emberi, morális hozzáállásom formálódásának a Kossuth téri Szabad György Irodaház épülete. A csaknem négyévi tervezés tiszteletre, szerénységre, önmérsékletre és alázatra tanított. Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan helyek és pillanatok, amikor félre kell tenni a kőbe vésett tudományos elméleteket, a charták ajánlásait, a „kifinomult” és mértékadó kortárs építészeti vonal (ahová én is tartozónak érzem magam) íratlan elvárásait. De félre kellett tennem a személyes ambíciókat is, és – vállalva az esetleges „virtuális megkövezést” – azt kell csinálnom, amit a történelem, a hely aurája, múltja és egy másik épület (az Országház) súlya, „ereje”, kisugárzása kér, követel, diktál.

Nemigen volt sikeresebb prózaírói pályaindulás az elmúlt évtizedben – úgy a szakma, mint a közönség elismerését tekintve – Kötter Tamásénál.

Rajonganak az olvasók egy amerikai kisváros öreg lelkészének visszaemlékezéseit tartalmazó regényért.

A politikai gondolkodás praktikus tevékenység, amelyet cselekedni akaró politikusok művelnek.

Felvidéki színinövendékek vallanak a színház és nyelv kapcsolatáról, a kétnyelvűség előnyeiről-hátrányairól.

A műemlékállományunk kiemelkedően értékes részét adó barokk freskókról nagyszabású kötet jelent meg 2019-ben az MMA Kiadó gondozásában.

Régi hiányt pótol a jeles zenekutató tanulmánykötete, amikor Bartók 1936-os anatóliai gyűjtésének körülményeit a szélesebb közönség elé tárja.

Mintha egy magányos lovag szélmalomharcát látnánk: Scruton a baloldali ideológia óriásait veszi célba.

Nem kell nagy bölcsesség annak megállapításához, hogy a művészet évezredek óta erős hatást gyakorol az emberiség, az együtt élő közösségek, a nemzetek önmeghatározására. A magyarság esetében különösen erős ez a kapcsolat, ezeréves történelmünk, nemzeti kultúránk kimeríthetetlen forrásként szolgál drámai és megrendítő, felemelő és példát mutató történeteivel, kiemelkedő hőseivel az alkotóművészet számára. Az irodalom, a festészet, a színház, s nem utolsósorban a legfiatalabb művészeti ág, a filmművészet is előszeretettel merít a történelemből.