Több mint húsz éve aktív résztvevője a Tokaji Írótábornak, éveken keresztül a Magyar Írószövetség küldöttje volt az írótábor kuratóriumában, volt alkalma részt venni a szervezésben, a háttérmunkában, tehát jó rálátása van az írótábor életére. Mit tart jelenleg az írótábor legnagyobb erősségének? Illetve van-e olyan neuralgikus pontja, ahol szükségét látja a beavatkozásnak? 

Az írótábor legnagyobb érdeme a múltja. Fél évszázad a magyar irodalom történetében jelentős idő, nagyszerű emberek kiváló előadásokat tartottak ott. 1996-ban, amikor először jártam Tokajban, kifejezetten fiatalnak számítottam a táborozók sorában, s bő két évtizeddel később még mindig a táborlakók fiatalabbjai közé számítok. Tehát a legnagyobb gond, hogy nem sikerült a fiatalok számára vonzóvá tenni a tábort. Az utóbbi évtizedekben erősen átalakult nyilvánosságban, a tartalmas vitáknak és a mély gondolatoknak teret egyre kevésbé adó sajtóban az irodalom szerepe nagyon visszaszorult, így a táborban folyó szakmai munka is kevés figyelmet kapott. Hosszú évek óta beszélek az irodalom társadalmi presztízsének csökkenéséről, de szólhatnék az írói szerep értékcsökkenéséről is. Gondoljon arra, hogy a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott parlamentben, ahol a viták jóval magasabb színvonalúak voltak, mint a jelenlegiben, illetve magának a rendszerváltásnak a folyamatában is hány író, történész, művész vett részt, tevőlegesen alakítva hazánk sorsát. Göncz Árpád egyenesen az Írószövetség elnöki székéből került a köztársasági elnöki pozícióba, ami ma még az MMA és az MTA esetében is nehezen lenne elképzelhető. Ezen érdemes változtatni, az írótábort frissítve, sok tehetséges ifjút bevonzva nagyobb hatást gyakorolni a közvéleményre és a kultúrát, kultúrpolitikát meghatározó folyamatokra.

Önt az utóbbi időben kultúrpolitikusként ismerhették meg. A Tokaji Írótábor elnökségének az elfogadása azt jelentheti, hogy újra költőként/íróként kíván részt venni a szellemi életben?

Mindig is azt vallottam, hogy a politikusi szerep vállalása nem jelenti azt, hogy az ember megszűnik érző, gondolkodó, vitázó, kritikus és alkotó ember lenni. Bár vitathatatlan, hogy az a napi munkamenet és óriási terhelés, amiben például államtitkárként vagy kormánybiztosként részem volt, nem kedvez az alkotói munkának. Nem véletlen tehát, hogy az esszéírásnál maradtam meg, a bennem levő költői ambíciók kibontására, a nagyobb prózai vagy a drámaterveim kidolgozására ebben az életszakaszban egyelőre nincs lehetőségem. Ugyanakkor sosem szakadtam el az irodalmi élettől: végig aktív tagja maradtam a számomra oly fontos Magyar Írószövetség választmányának, konferenciákon, irodalmi esteken vettem részt, többször tartottam előadást Tokajban is. Fontos számomra a magyar irodalomnak az a jól kitapintható vonulata, sőt tradíciója, amelyben az írók, művészek egyúttal a hazájukat szerető, ezért közszereplőként, politikusként is aktívan cselekvő személyek. 2010 óta vagyok parlamenti képviselő, ezalatt az évtized alatt öt könyvem jelent meg, de más területeken is kalandozom: december 1-jén mutatják be a Nemzeti Táncszínházban azt a Trianon kortárs táncdarabot, aminek a szüzséjét írtam, s erre komponált zenét Kocsák Tibor és készített koreográfiát Egerházi Attila.

Ön is azt állítja, hogy az írótábor résztvevői között egyre kevesebb a fiatal. Nyilván életkori sajátosságuk, hogy inkább a fesztivál jellegű találkozókat preferálják. Hogyan lehetne csábítóvá tenni számukra az írótábort – vagy egyszerűen meg kell várni, amíg felnőnek a Tokaji Írótáborhoz?

Az írótábort kell átalakítani, de úgy, hogy a hagyományainkat nem sértjük, ugyanakkor frissebbek, vonzóbbak leszünk. Az idei táborban ennek csak apró jeleit fogjuk látni, de jövőre több olyan programot tervezünk, amivel olyanokat is be tudunk csalogatni, akiket eddig nem érdekelt az írótábor. Nekünk nem csupán az írók, szerkesztők, kiadók a fontosak, hanem az értő olvasók is. Sok évvel ezelőtt, amikor elindítottuk az Író-szövetség Íróiskoláját, azt mondtam a kétkedőknek, akik szerint annyi tehetséges írójelölt úgysem lesz, mint ahányan jelentkeztek, hogy nem baj, hiszen nekünk a kortárs magyar irodalmat értő és szerető olvasókra is szükségünk van. Olyanokra, akik tovább is tudják adni másoknak az írás és az olvasás fontosságát. A Tokaji Írótáborban is számítunk azokra, akik ugyan sosem lesznek alkotók, de sokat jelent nekik a kortárs kultúra, különösen az irodalom.

A Tokaji Írótábornak nemzetközi jellege van, volt olyan év is, talán a 2010. évi írótábor, amikor valamennyi előadó a határon túlról érkezett Tokajba. A rendezvény idei címe: „Eredj, ha tudsz…” – Trianon a magyar irodalomban és társművészetekben akkor és ma. Elképzelhető, hogy a határon túlról nemcsak magyar előadók érkeznek, és bemutatják a maguk szemszögét?

Az idei táborban előadóként és vendégként is jelen lesznek határon túli vagy éppen onnan az utóbbi években átköltözött, de az eredeti közegükben is aktív szereplők, például Szőcs Géza vagy Demeter Szilárd. De az Irodalmi Jelen Trianon-lapszámát is be fogjuk mutatni. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottuk, hogy legyenek nem író megszólalók, így előadást tart vagy kerekasztal-beszélgetésben vesz részt több történész is: Hatos Pál, Schmidt Mária, Vizi László Tamás és Salamon Konrád. Az idei írótábort – tekintettel a nemzeti összetartozás évére – Kövér László parlamenti elnök elődásával fogjuk megnyitni. Fontos számunkra, hogy a rendszerváltozás harmincadik évfordulóján megtisztel bennünket a három évtizeddel ezelőtti sorsfordító időszak egyik emblematikus politikusa, aki 2010 után a határon túli magyar testvéreink számára állampolgárságot biztosító törvénymódosításban, az új alaptörvény megalkotásában és a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló szimbolikus jogszabályunk megalkotásában is oroszlánrészt vállalt magára. Ugyanakkor a jelenléte az írók fontosságának visszaigazolása is – szükségünk van mind a társadalomtudományok, mind a társművészetek, mind a politika kimagasló életművű szereplőinek elismerésére. 

/Pillanatkép a 47. Tokaji Írótábor életéből (2019) Fotó: tokajiirotabor.hu/

Az írótábor céljai között ez olvasható az egyesület honlapján: fenntartani a magyar irodalom égtájainak otthont adó Tokaji Írótábort a térség más művészeti nagyrendezvényeivel összhangban és hatékonyabb együttműködéssel. A jelenlegi vírushelyzet nem kedvez a rendezvények összehangolásának, mégis, távlatilag Ön milyen kapcsolatokat, mely intézménnyel, fesztivállal képzel el? 

A Tokaji Írótáborban mindig szerepet kaptak más művészeti területek képviselői. Ezt tovább kell erősíteni, s az esti programokat színesítő zenei produkciók mellett más jelenlétekre is szükség van. Idén például a Miskolci Nemzeti Színház remek előadását, a Feketeszárú cseresznyét mutatjuk be a tokaji színházban, aminek az aktualitását a trianoni békediktátum századik évfordulóján nem kell magyaráznom. Jövőre még több társművészeti programot tervezünk, a fiatalok megszólítása érdekében jó volna, ha a Tokaji Írótábor egy vonzó fesztivállá bővülne az elkövetkezendő években. A város gyönyörű, az adottságai ehhez kitűnőek, ráadásul Posta György polgármester kiváló partnerünk is ebben.

Másik távlati célját így fogalmazta meg az írótábor: a tokaji irodalmi út fokozatos kiterjesztésével kapcsolatot teremteni és ápolni Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Románia határos megyéivel, ezen országok közös kulturális, turisztikai érdekeinek sajátos, civil szolgálatával. Ennek milyen lehetőségei vannak?

Most elsősorban a tábor dinamizálására fókuszálok, arra, hogy két év múlva az ötvenedik írótábor egyben nagy irodalmi és művészeti ünnep legyen. Ebben szövetségest találtam a kormányzatban is Fekete Péter államtitkár személyében, aki hozzám hasonlóan komplexen gondolkodik a kortárs kultúráról. Majd ezt követően, ha rendelkezésre állnak a források is, szabad csak továbblépnünk.

Az utóbbi időszakban Ön is többször szólalt meg azzal kapcsolatban, hogy a kormányzat átfogó szempontok alapján újraszervezné a kulturális támogatások rendszerét. Gondolok a Nemzeti Kulturális Alap átalakításáról felröppenő hírekre, valamint arra, hogy a különféle finanszírozási formák koordinációja is szükségessé vált. Továbbra is napirenden van-e ez a kormányzati cél?

Én elfogult vagyok a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban, hiszen évekig vezettem a munkáját. Fekete Györgynek elévülhetetlen érdeme ennek a finanszírozási modellnek a meghonosítása a magyar államigazgatás rendszerében. Ezért én nem szüntetném meg az NKA-t, de egyszerűsíteném és dinamizálnám a működését. Bátran kellene hozzányúlni, hiszen komoly ráncfelvarrásokra szorul az intézmény, aminek egyébként nem tett jót, hogy a munkaszervezetét beolvasztották a minisztérium háttérintézményébe, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe. Ám mindebben én ma nem vagyok döntési helyzetben, Kásler Miklós miniszterhez tartozik az NKA, aki az elmúlt fél évben heroikus küzdelmet folytatott a világunkat megrázó Covid-járvány kezelésében. Reméljük, ennek lecsengése után terítékre kerül az NKA megújítása is.

Az irodalmi folyóiratok működésének támogatása igen érzékeny pont, mert kiszámítható módon csak az NKA vállal szerepet benne. Idén nem indult újra a Nemzeti Művelődési Intézet hároméves támogatási periódusa, és több önkormányzat is kivonult a folyóiratok mögül. Készülnek-e tervek arról, hogy az irodalmi folyóiratok megfelelő mértékű támogatása hogyan folytatódjék, illetve tervezhetőbb legyen?

A Nemzeti Művelődési Intézet vezetője, Závogyán Magdolna eljuttatta a javaslatát a miniszterelnök úrnak, ezt Lezsák Sándor írótársunk, parlamenti alelnök, Demeter Szilárd PIM-főigazgató és én is támogattam. Ebben számos folyóirat újabb hároméves támogatására tesz indítványt, s bízom benne, hogy a magyar folyóirat-kultúrát jól ismerő és becsülő miniszterelnök úr újra az ügy mellé fog állni.

L. Simon László
Író, politikus, a Fidesz–KDNP színeiben országgyűlési képviselő. 1972-ben, Székesfehérváron született. A 2010-es választáson Fejér megyében egyéni országgyűlési képviselővé választották, azóta megszakítás nélkül részt vesz a parlament munkájában. 2011–2012 között a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, 2012-től 2014. májusig alelnöke volt. Jelenleg az Országgyűlés Kulturális bizottságának alelnöke.