„Szerelem és kutyás jelenet, ez kell a népnek” – hangzik el Philip Henslowe színházigazgató szájából a Szerelmes Shakespeare című, 1998-as filmben. Hogy szerepel-e a Miskolci Nemzeti Színház filmadaptációjában a sikert állítólag garantáló négylábú, nem tudom. De szerelem? Az egészen biztos. 

A Shakespeare in Love című mozi megkapott minden elismerést, amelyre egy amerikai romantikus vígjátéknak lehetősége van. A hatalmas közönségsikeren kívül a filmet a szakma is üdvözölte. Hét Oscar-díjjal büszkélkedetnek az alkotók, többek között a legjobb filmért és a legjobb női alakításért (Gwyneth Palthrow) járó szobrot is hazavihették. Emellett a legjobb forgatókönyv és legjobb vígjáték kategóriákban kiérdemelték a Golden Globe-díjat. Kihívás a film eredetijéhez méltó színpadraállítás, ám egyben biztosíték is a közönség érdeklődésére.


/Gwyneth Paltrow és Joseph Fiennes az 1998-as filmből/

A rendező, Szabó Máté nem először dolgozik olyan történettel, amely eredetileg a mozivásznon jelent meg. A tavalyi évadban az Ádám almái című Anders Thomas Jensen-alkotást álmodta színpadra, mert elsősorban témát keres, illetve olyan anyagot, amelynek örül a közönség.

A Miskolci Nemzeti Színház hosszú ideje kiemelkedő látogatószámot ér el. Ha a koronavírus-járvány nem szól közbe, az idei lett volna a legsikeresebb évada. Márciusig az előző év azonos időszakához képest tízezerrel nőtt a nézőszám. S nemcsak az eladott jegyek mutatják a felívelést, a színház két előadását is meghívták a POSZT-ra.

A Szerelmes Shakespeare próbáit május közepén kezdték újra. Az angol adaptáció Lee Hall nevéhez köthető, akit a Billy Elliot musical-átirat tett ismertté. A romantikus vígjátékot Szabó T. Anna fordította magyarra. A rendezés szövegközpontúságára utal, hogy a rendező egy interjúban a Globe Színház egyszerűségéről, letisztultságáról beszél, amelyhez igazodni kívánt a munka során. A történet olyan, mint a ma divatos irodalmi bulvár. Ki ne lenne kíváncsi annak az embernek a magánéletére, aki a Rómeó és Júlia, A szentivánéji álom s megannyi szonett szerzője? Aki a szerelem annyiféle árnyalatát írta meg színdarabjaiban, annak az élete is kész dráma – vagy legalábbis erről fantáziál a Szerelmes Shakespeare.

Mi hathatott a szerzőre, honnan merített, kiről mintázta a karaktereit? Csak találgatni tudunk, mindenesetre jó elhinni ezt a történetet. Az alapjai irodalomtörténelmi tények, és a darabválasztáskor még nem szembetűnő áthallások most reményt kelthetnek mindannyiunkban. Shakespeare idejében ugyanis a pestisjárvány miatt zárták be a színházakat, és a művészek kilátástalan helyzetbe kerültek. „Mit fogunk tenni?” – kérdezi a filmbéli Rózsa Színház fenntartója, dühtől vöröslő fejjel. „Semmit. Az ilyen helyzet magától is jóra fordul” – feleli idegesen Henslowe. „Hogyan?” – így a pénz embere. „Nem tudom, épp ez benne a rejtély.” S erre megszólalnak a harangok a középkori London utcáin, és a rikkancs örömmel kiáltja világgá: „A mulatságok rendezője engedélyezte a színházak újbóli megnyitását!