Gittai (családi nevén Szilágyi) István a Bihar megyei Tótiban született 1946-ban, a középiskolát Margittán végezte, majd Nagyváradon építészeti technikumot végzett. Előbb Zilahon, majd 1971-től Nagyváradon dolgozott tervezőként. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője volt, 1991-től pedig a megyei napilap, a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Várad folyóirat munkatársa, alapító szerkesztője. Utolsó éveiben Csepelen élt, váradi, bihari gyökereit mindig szem előtt tartva, sosem feledve.
2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, és ő volt az első író, aki 2018-ban a Váradon kifejtett munkásságáért kapta meg a József Attila-díjat. Több mint 25 könyvet írt, mindemellett számos Kárpát-medencei lapban is publikált.
Verseit először a Fáklya, majd az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Bihari Napló, Brassói Lapok és a Familia közölte. Szerepel a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Hangrobbanás (Temesvár, 1975), Végtelen mondat (1977) és Tineri poeţi maghiari din România (Kolozsvár, 1979) című antológiákban. Első kötete Megmentett visszhang címmel 1975-ben jelent meg, szikár, szűkszavú versei főleg a magányosság érzetének kifejezésében hitelesek. További kötetei: Szeszélyes galopp; Folyosók és tünetek; Mozgóképek egy idegháborúból.
Mózes Attila „a hiány költőjeként” jellemezte. „A gyermekember ártatlanságával és jóhiszeműségével megáldott Gittai István esetében már az is költészet, ahogyan él. Ahogyan széles öleléssel, határtalan életimádattal és mélységes alázattal a környezetéhez, a természethez, az embertársaihoz és önmagához viszonyul. Ahogyan szereti, óvja és teremti az életben a szépet, a jót, az embernek valót. Gittai fokozottan természet– és valóságközeli beállítottsága, a dolgokhoz, jelenségekhez közel hajoló természete, egyenes szókimondása, törhetetlen derűje, időtlen bölcsessége és csillámló játékossága önmagában is költemény” – írta róla Ködöböcz Gábor Újabb ecsetvonások Gittai István portréjához című írásában.
