Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton kiemelkedő természeti, kulturális és históriai kincsének képeslaptörténete igen gazdag. A millennium korától napjainkig megszámlálhatatlan lap jelent meg róla és környékéről, köztük igen sok a dokumentum-értékű kuriózum.

Két kultúrát összekötő hídemberként működik a szíriai származású magyar állampolgár, a nyolcvanéves Bahget Iskander Kossuth-díjas fotóművész. Különös vonzódást érez az alföldi tanyavilág iránt, és ő készítette a leghitelesebb portrékat irodalmunk több jeleséről. Vidéki műteremháza és édenkertje valóságos csoda.

Amikor azt mondom, hogy István, a király, azt is mondom, hogy István, az olimpikon, a győztes hadvezér, a szuverén, ő Nagy Konstantin, ő Nagy Károly, nevében és személyében beteljesül a kétezer év előtt kezdődött előkészület, a vértanú István kései „keresztfia”-ként, mint a Magyarok Királya.

Különleges szemléletmódjával emelkedik ki a LAVOR a galériás szcénából. A rohanó világban olyan különleges „sziget”, ahol a művészet, a fejlődés, az elmélkedés és az emberi kapcsolatok dominálnak. Az egyik társalapítóval, Molnár S. Szonjával beszélgettünk.

A Passió és a Szabadság, szerelem előadása után a jövő évadban is különleges premierekre készül a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Az új utakról, a tánc-szín-játékokról Zsuráfszky Zoltán művészeti igazgató és Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezető mesélt.

Nem a közös jogrend, nem a közös védelmi rendszer, nem a közös gazdasági szervezet tesz bennünket európaivá, hanem az az értékrend, amely Szent István államszervező műve révén a mi örökségünkké is vált, s amit az elmúlt évtizedekben Európa-szerte oly könnyen elherdálnak.

A keresztény hitben való kitartásra és példaadásra, az embertársak alázatos tiszteletére, az irántuk való szeretetteljes nyitottságra, mértékletességre, igazságosságra, szelídségre inti fiát Szent István, aki személyes életében is eggyé vált országával.

A tanév véget ért, de az iskola folytatódik. Így fogalmazott az egyik nagydiák a nyári szünet előtt a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Az élet folytatódik nyári táborokkal, művészeti foglalkozásokkal.

„Minden műve a nagy egészből kiszakított darab, de a világegyetem mintája is egyben, mert az aranymetszés szabályát követi, vagy egy súlypont gravitációjába fogja be a végtelenséget.” (Ágh István: Gerzson mesterről, vers helyett. Hitel 1997/4. 72.)

„A költészet és az irodalom a szív nyelvén szól, és ez összehozza az embereket, éljenek a világ bármely táján” – vallják a felvidéki magyar költők, akiknek verseit spanyol nyelvre ültették át és adták ki barátaik.

A határon átívelő kezdeményezéseket támogató uniós Interreg program segítségével újabb ponton épült újjá az Ipoly két partján fekvő magyar falvak, tágabb értelemben a váci és esztergomi kistérség között Trianon, s a kommunista „testvériség” következtében megszakadt kapcsolat.

Murányi Zita sokszor hétköznapi, apró dolgogból indítja verseit, mint épp a szivarfa füstje vagy a kertben szétszórt malterdarabok – hogy eljusson a költeményben a nagyobbig, az emelkedettebbhez, akár az univerzum finom, mágikus szövéséig.