Tudós archeológusok a mai napig kutatják, hol is volt pontosan a Golgota, hol volt Jézus keresztáldozata? Ott-e, ahol most a Szent Sír-bazilika áll, vagy a Damaszkuszi kapunál, vagy másutt?

Tudós archeológusok a mai napig kutatják, hol is volt pontosan a Golgota, hol volt Jézus keresztáldozata? Ott-e, ahol most a Szent Sír-bazilika áll, vagy
a Damaszkuszi kapunál, vagy másutt?

Hányszor látta őket levágtatni a hatodikról. Kedvesek voltak. Sőt, a többi lakóval ellentétben, még köszönni is tudtak, harsányan, tisztelettudóan. Sivalkodtak, veszekedtek sokat, ez igaz, de össze is tartottak.

Vasadi Péter Kossuth-díjas költőnk idén lenne százéves. Költészete az alkotó után is tovább élő tanúsága a pünkösdnek: az erőnek és bátorságnak, amit a Szentlélek kiáradása adott.

Vasadi Péter Kossuth-díjas költőnk idén június 1-jén lenne százéves. Költészete az alkotó után is tovább élő tanúsága a pünkösdnek: az erőnek és bátorságnak, amit a Szentlélek kiáradása adott.

Ma, december 10-én veszi át Nobel-díját Krasznahorkai László Stockholmban. Szerzőnk olyan szempontból mutatja be, ahogyan mások még nem tették: Krasznahorkai és Assisi Szent Ferenc, mint két gondolkodó és író ember párhuzamait tárja fel.

Kilenc éve már, hogy egy zuglói kiskocsmában tanúja lehettem a fantasztikus eredménynek, Portugália – Magyarország: 3-3. Nem is tudom, mit élveztem jobban, a játékot a pályán, vagy a kiskocsma szurkolóinak színes világát. Ugyan röpködtek vaskosabb felszólamlások, de káromkodás, Isten okolása egy-egy ballépésért nem volt.

Assisi Szent Ferenc húsvéti Öröméneke a Naphimnusz. Az idén volt nyolcszáz éve annak, hogy A teremtmények dicséretei, avagy a Naptestvér éneke megszületett.

Különböző szovjet papkínzó/papképző helyeknek, börtönöknek, Gulag-táboroknak volt a gyűjtőneve a Keleti Akadémia. Professzorai mind aranydiplomások: tudományuk aranyat ért, a szenvedés tüzében edzett aranyat, melynek fénye áthatolt a legszennyesebb ködökön is.

„Alázat és teremtő lelemény, s a kettő nem egymás mellett, hanem egymást áthatva, beteljesítve: minden igaz művészetnek ez az alfája és az ómegája” – írja A fénykép esztétikuma című esszéjében Jelenits István. Nem tudok másként tekinteni az ő életére, mint hogy az maga az „igaz művészet”, melynek „alfája és ómegája” az „alázat és lelemény…”.

„Alázat és teremtő lelemény, s a kettő nem egymás mellett, hanem egymást áthatva, beteljesítve: minden igaz művészetnek ez az alfája és az ómegája” – írja
A fénykép esztétikuma című esszéjében Jelenits István. Nem tudok másként tekinteni az ő életére, mint hogy az maga az „igaz művészet”, melynek „alfája és ómegája” az „alázat és lelemény…”.