Rengeteget tanultam a kollégiumban. Például azt, hogyan kell a délutáni stúdiumokon úgy aludni ülve, hogy az ember álmában se felejtsen el időnként lapozni.

XXXX

„Öregem, az lesz a legjobb, ha bedoblak a mély vízbe” – mondta az ősz, szétálló hajú szerkesztő. Szemüvege mögül úgy nézett, ahogy a karikaturisták közhelyesen rajzolják az őrült tudósokat.

XXXX

95 éves korában meghalt Sajdik Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és karikaturista. Szerényi Gábor korábbi írásával emlékezünk a nagyszerű művészre.

XXXX

– Halló, itt felső-gellérthegyi Blumenstein Hibiszkusz, textil-nagykereskedő beszél, kapcsolná, kérem az elnöki titkárságot?
– Attól függ, kérem, mi a tényálladék fennforgása. Ha a Szerényi urat keresi, őt én helyettesítem, Zathureczky Ferenc vagyok, a titkára.
– Á, kedves Szantálföldi úr, megismertem a hangját, maga szokta a brünni reskontó számait a Kassai Szittyakürt tőzsdekrach rovatából felolvasni a Zeneakadémián!

– Halló, itt felső-gellérthegyi Blumenstein Hibiszkusz, textil-nagykereskedő beszél, kapcsolná, kérem az elnöki titkárságot?
– Attól függ, kérem, mi a tényálladék fennforgása. Ha a Szerényi urat keresi, őt én helyettesítem, Zathureczky Ferenc vagyok, a titkára.
– Á, kedves Szantálföldi úr, megismertem a hangját, maga szokta a brünni reskontó számait a Kassai Szittyakürt tőzsdekrach rovatából felolvasni a Zeneakadémián!

95 éves korában meghalt Sajdik Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és karikaturista. Szerényi Gábor korábbi írásával emlékezünk a nagyszerű művészre.

Néptelen park a nagyváros közepén, napfényes délelőtt fiatal nő kisbabát tol babakocsiban. A semmiből egyszer csak mellé toppan egy Rembrandt-sapkás, szakállas, idős úr villogó szemekkel. „Bocsásson meg, kérem, nem az enyém a gyerek?” A nő meglepetten felel: „Nem tudom, nem én vagyok az anyja.” Az udvarias kérdező Sándor György, a „humoralista” felém biccent: „Neked játszom.”

A formálódó ifjúi lélek küzd az élettel, a sorssal. 1929-ben mindössze pár hónapig járt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ám más impulzusokra vágyott, s inkább egy barátjával a francia Riviérára indult vándorútra. – Borsos Miklós archaikus, lucidus játékossága.

„Nem adok nekik több kéziratot” – jelentette be a költő és nyomatékul benyomott egy felest. A Villányi borozóban ellenálló hangulat uralkodott. A költő munkaköri kötelességének tekintette, hogy minden évben egyszer berúgott. Az egyszeri alkalom után pedig már csak ráivott nap mint nap, hogy ki ne jöjjön az „alkotói idegállapotból”.