Ritka mesterséget űz mesterfokon Jámbor László, aki Hajdúnánáson, saját műhelyében, saját fejlesztésű gépeivel csiszolja ékkövekké a nyersen sokszor csúnyácska, varacskos, korántsem feltűnő kőzeteket, kavicsokat. Külön világ az „ásványosoké”, erről is beszélgettem vele.

Átadták a XXXII. Salvatore Quasimodo Költőverseny díjait szeptember 6-án Balatonfüreden, az Anna Grand Hotel dísztermében. Idén azonban egy elismeréssel többet kaphattak a pályázók: lapunk különdíjat alapított.

Nádi farkas, toportyánféreg: ezekkel a nevekkel illették a régiek ezt a közepes alkatú, sárgásszürke ragadozót, és egyáltalán nem szerették.

Aki nem képzőművész vagy művészettörténész – legtöbben pedig nem vagyunk azok –, nemigen teszi be a lábát művésztelepre. Így az valami homályos, titokzatos helyszínnek vagy gyülekezetnek tűnik az elménkben, ahol biztos olyasmi történik, amit mi, egyszerű halandók nem értünk.

Én, K. László, döglégy, a számomra még hátramaradt, kevéske időmben szeretném elmondani, hogy gondolkodásom jelentősen megváltozott, különösen az „Ez a természet rendje, tehát...” kezdetű tézisekkel kapcsolatban.

Az óvodai étkeztetés alaposan át- és kibeszélt téma, az lesz a jövőben is. De én most nem a megszokott „sótlanul főznek”, „nem eszi meg a gyerek” csontokat szeretném tovább rágni.

Most nem Sümeg szerepelt az Országúton, hanem az Országút Sümegen. Triumvirátust alakítottunk január 25-én, hogy személyesen is találkozhassunk helybéli olvasóinkkal.

Némileg pironkodva ismerem be, hogy cukrászdatúrán még nem voltam ennek előtte. Sőt, eszembe sem jutott, hogy ilyesmi létezhet. Pedig igen, ráadásul amelyiken részt vennem adatott Tatabányán, az ilyesféle vándorlások között különlegesség.

Norvég író, Jon Fosse kapta a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.

Abban a szerencsében volt részem, hogy meghívást kaptam a Zengő Petőfi fesztiválra, Győrbe. A három folyó városa nincs messze Pesttől, de azért annyira közel sincs. Kocsival egy óra, vonattal egy óra húsz perc. Lehet választani.

Rokka, zsombor, lábaspajta – a vashosszúfalui tájházban jártam, ahol nemcsak „látványosságot” kaptam, hanem érvényes, működő, kortárs filozófiáját is az értéktartó vidéki életnek.