Olyan a világunk, mintha egy fényszennyezett metropoliszban élnénk – mondja Bíró Gergely –, ahol nem látszanak már a világítótornyok, amik útba igazítanának. Az irodalomnak márpedig hinnie kell abban, hogy hasznos, hogy tud valamit adni: ezek a világítótornyok léteznek, csak meg kell keresni ezeket, és fel kell mutatni, láthatóvá kell tenni. Létezik ilyen irodalom, és a Magyar Naplóban elsősorban ennek adnak helyet.
Ez értékőrzést, de egyúttal új értékek keresését is jelenti. Továbbá azt is, hogy meg kell oldani napról napra, jövőbe tekintően a címben is említett modern népiség kortársi továbbvitelét, ennek a napjaink társadalmi, gondolkodásmódbeli, de akár technikai – korántsem mindig barátságos – feltételei mellett. Hogyan is megy előre a Magyar Napló hajója ezeken a zavaros vizeken? És hogyan érzi magát közben a kapitány? Kiderül az alábbi érdekfeszítő beszélgetésből.
