Ha Menzelre, a rendezőre gondolok, nem a filmjeiben is gyakorta felbukkanó, kissé félénk, vékony testalkatú, szemüveges fiatalember képe tűnik fel, hanem a már idősebb alkotó ellentmondást nem tűrő tekintete és kaján mosolya. Ha egyetlen alkotóval szimbolikusan össze lehetne foglalni a cseh új hullám valamennyi ismertetőjegyét, akkor az idősebb Menzel lenne az. Tiszteletet parancsoló fizikum, huncut mosoly, impozáns szakmai tudás, határozott világlátás. Művészet, emberszeretet és irónia. Ez a cseh rendező hármas védjegye.

Magyari Zita először azzal keltett feltűnést Erdélyben és Magyarországon, hogy sorra nyerte kolozsvári kórusával a nemzetközi versenyeket. Majd meseoperája aratott zajos sikert. Később az Aszódon a Podmaniczky Alapfokú Művészeti Iskola vezetését vállalta el. Sokan aggódni kezdtek, hogy Erdély egyetlen zeneszerzőnője abbahagyta a komponálást.

„Fáradt vagyok és te oly messze vagy” – énekelte egykoron Balázs Fecó a Korál együttesben, és soha nem voltak igazak annyira ezek a szavak, mint most, amikor szinte hihetetlen módon és fájóan korán, 69 évesen elment közülünk. Tudjuk jól, hogy csalóka ez az eltávozás, mert a dalai itt maradnak nekünk, mégsincs, aki úgy szólaltassa meg őket, mint ő, vagány mosolyával, fanyar humorával és szuggesztív előadásmódjával, amivel lírai dalait és keményebb nótáit egyaránt a színpadra vitte. Annak ellenére, hogy a koronavírus miatt „ez a csönd éve volt”, Balázs Fecó szerzeményei most is járják a saját útjukat. Azt mondják, mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. Fecó itt a Földön még nagyon sokáig élni fog.

A három kötet szépirodalmi anyaga méltóképpen mutatja be a kultúrnemzet fájdalmát, s ha az elemzések válogatása hagy is kívánnivalót maga után módszertani következetlenségeivel és kényszerű kihagyásaival, tükrözi a jelenlegi nemzetpolitika teljesítményét.

Mindig izgalmas és tanulságos egy olyan zeneszerzőverseny, amely az általános megkötések mellett (például apparátus vagy időtartam) más, specifikus elvárást is támaszt a születendő alkotásokkal szemben. Az UMZF pályázatának nagyzenekari kategóriája ezúttal Bartók Béla előtt tisztelgett: a benevezett műveknek vagy tartalmazniuk kellett a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára I. tételének fúgatémáját, vagy e kompozíció ihlető erejéről kellett tanúskodniuk. Ez a kritérium sajátos funkcióval rendelkezett, hiszen egyfajta kapcsolatot teremtett az új darabok között, így rávilágított a kortárs zene általános tendenciáira és a zeneszerzők egyéniségére egyaránt.