A fiatalabb költőgenerációhoz tartozó Siska Péter harmadik kötete szikár, de barátságosan meditatív rövid verseket tartalmaz. A formai szempontból talán egyszerűnek tűnő, ám a kevesekhez szóló lírai keskeny ösvény kiváló és finom darabjai ezek a művek. A civilben középiskolai magyartanár szerző könyvéhez Nagy Zsuka állította össze a fülszöveget, többnyire a költeményekből vett sorok alapján, amely így maga is szinte olyan, mint egy Siska-vers.
A kötet öt ciklusra bomlik, hasonló hangulatú poétikai világokkal. A sokszor egyetlen szavas művek címéből is már megérezhető, milyen lírai tájak felé kalauzol minket a költő: Profán geometria, Titkosírás, Teljes napfogyatkozás, Rétegek, Magánterület… Láttató leírások a lélek belső tereinek kevéssé megvilágított, mégis állandóan velünk levő tartományaiba vezetnek, múltakról és időtlenségről, amikor a teremtés rabjai szökni készülnek Isten kétszer hét napja közé. Vagy amikor csak a mélypsziché érzékeli elalvás előtt, ahogy egy falon szétkent rovar újraéled, és a fény felé indul. A személyes sors alig jelenik meg, vagy inkább csak áttételekben, hiszen jól tudjuk már, a költővel együtt, hogy a világ és az emlékezet tárgyai mindig elkülönülnek. Ott, ahol a lírai én tompa és derűs, nyugtázó mosolyával is olyan „…akár egy / végítéletet díszítő / angyal”.