Magyar Pavilon a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Olyan multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotást tervezett a művész a Magyar Pavilon tereibe, mely az absztrakt festészet hagyományain kívül a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül.

Komoly riadalmat aligha okozott Németországban Mokgweetsi Masisi botswanai elnök fenyegetőzése, hogy húszezer elefánttal árasztja el őket, ha a Bundestag korlátozza a vadásztrófea-importot. Amiként Londont sem rendítette meg a Hyde Parkba küldendő tízezer állat ígérete.

Minden idők egyik leghírhedtebb tragédiája 1972 októberében esett meg. Több mint ötven év után az akkor történtek még mindig lázban tartják a nagyérdeműt: bár a történetből készült egy jól ismert filmváltozat, újabb feldolgozása, A hó társadalma iránt ismét óriási az érdeklődés.

A természet nem ismer hulladékot, az élet nagy körforgásában mindennek megvan a maga szerepe. Az ipari civilizáció nyersanyagigénye azonban felsebzi a tájat, s az örökösen bővülő fogyasztás igézetében mérgező hulladékokkal árasztja el környezetünket. A túlélés útja a természeti ciklusok utánzása.

Kurátoraként érdekes terepszemlét jelentett számomra Sági Gyula Under Vision című kiállítása. A filmesek között használt fogalomra hivatkoznék, amelyet akkor használ a stáb, amikor kimennek felderíteni a helyszínt, felmérni azt a területet, ahol azután megszülethet a vizuális képélmény. Ez az első lépések egyike: meg kell találni azt a teret, ahol láthatóvá válnak a víziók, a mi világunk vagy akár új dimenziók.

A Maroson faúsztatással foglalkozó székely férfiak egy csoportja rendkívül veszélyes és kemény foglalkozást űzött egészen az Erdélyi-medence vasúthálózatának 20. század eleji kifejlődéséig. A tutajozó székelyek a folklórban és a népi emlékezetben is nyomot hagytak.

Literátorként Lackfi János költő nyerte el idén a Stephanus-díjat. Az elismerést olyan alkotók kaphatják, akik magyar nyelven megjelent műveikben az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, akár a teológiai tudományok, akár az irodalmi műfajok területén.

Csáji Attila nagylélegzetű, összegző albuma, a Sorsferdítő idők a Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus és fényművész korszakokat átívelő életpályájának, munkásságának és nem utolsósorban avantgárd szellemi lendületének legteljesebb foglalatát adja.

Nullás ecset és lendület – Bereczki Katában ennek az évnek az elején megszületett a változtatás igénye. Új műtermi közeget alakított ki, ahol éppen újfajta festésmóddal is kísérletezik. 

Feketefenyők díszsorfalával övezett sétány, egy letűnt világ „hídja”, melyen járva évszázados emlékek törnek elő. Várkonyi Nándor ifjúkora, amikor házitanítónak szegődött, s egy grófi család barátjává vált. Itt kezdte életét meghatározó könyvtárosi munkáját.

Andrássy Gyula gróf álma, a pesti Sugár út a Belvárost volt hivatott összekötni a Városligettel. Az 1870-ben született határozat próbája lett a Podmaniczy Frigyes báró (Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé”-nek nevezte) elnökölte Közmunkák Tanácsa működésének.