Én, K. László, döglégy, a számomra még hátramaradt, kevéske időmben szeretném elmondani, hogy gondolkodásom jelentősen megváltozott, különösen az „Ez a természet rendje, tehát...” kezdetű tézisekkel kapcsolatban.

Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint negyven év és majdnem kétezer kilométer választja el egymástól. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egyféle szűk szubkulturális közegben is.

Kézzel írt, selyemzsinóron függő, kinyitható táncrend, plakátok sora, cikkgyűjtemény, spicc-cipők, fotográfiák – az Áldásy-palotában minden a táncról szól. Halász Tamás több mint egy évtizede vezeti az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumát.

Áttetsző képi világ, hangsúlyos festett terek, melyeken merev, kalligrafikus pengék hatolnak át rétegzett felületükön. Rozman Csenge festészeti programját a tér strukturális absztrahálása, a megfoghatatlan, vagy a látott táj, s természeti formavilág leképezése uralta.

A XIX. század végétől az első világháborúig tartó, Belle Époque-nak, boldognak nevezett időszakban a „Párizs királynőjeként” tisztelt Misia Sert, az irodalmi és művészeti élet körülrajongott alakja tévedhetetlen érzékkel fedezte fel a tehetségeket, akiknek útját azután tanácsaival és anyagilag is egyengette. A kor legnagyobb költőit, íróit mondhatta barátainak.

A Reuters brit hírügynökség újságírói voltaképpen fillérekért hatalmas mennyiségű, kínai eredetű kábítószeralapanyagot tudtak vásárolni a világháló révén. A helyzet sokban a XIX. századi ópiumháborúkra emlékeztet.

Kodolányi Gyula, a rendszerváltoztató miniszterelnök tanácsadó testületének egykori vezetője „Antall Józseffel a világszínpadon” című visszaemlékezései szerkesztőjének, Pócza Istvánnak idézte fel egy júniusi balatonfüredi beszélgetésben a kormányfő egyéniségét és hazánk demokratizálásának folyamatát.

Az aktualitását vesztett plakát általában hulladék, mint a cigarettásdoboz vagy nemrégig a kiürült PET palack. Géczi János e plakátoknak ad második esélyt, új értelmet. Művei alkotóelemeit persze továbbra is rágja az idő vasfoga. Csak éppen másképp.

XXXX

Minden magyar embernek augusztus 20-a azt jelenti, hogy megőrizzük múltunkat, jelenünkben mindent megteszünk a hazáért… S legyen e nap olyan, mint egy egyetemes magyar nemzeti búcsú, ahol minden magyar összejő a világ minden tájáról. Mint ahogy minden magyar faluban a búcsú alkalmából lélekben vagy valóságban visszatérnek a falubeliek…

XXXX