− Herman Ottó az egyik legismertebb 19. századi tudósunk, aki halálának 110. évfordulóján a Néprajzi Múzeum új formában mutatja be a magyar polihisztor életét. Mennyire lehet élővé tenni ma Herman életművét?
− Tagadhatatlan, hogy mi ma is azoknak a 19. században élt tudósoknak a nyomdokain járunk, akiknek a gyűjtései, tárgyai itt vannak a múzeum gyűjteményében. Erről a „hagyatékról” nem szabad megfeledkeznünk, hanem be kell mutatunk a ma közönségének is. Kötelességünk, hogy ismertessük mindazt a sok érteket, amit reánk hagytak. Herman Ottót a néprajz atyamesterének is nevezték, mert nagyon sok olyan problémakört vizsgált a 19. század végén a 20. század elején, amelyek máig aktuálisnak tekinthetőek a néprajztudományban. Egyet érthetünk Szilágyi Miklós néprajzkutatóval, aki azt javasolta, hogy Herman Ottó kutatásait, írásait érdemes időről időre újra olvasni, eredményeit újra értelmezni. Ezzel új és érdekes összefüggésekre bukkanhatnak akár korunk tudósai is. Erre az időszaki kiállítás is lehetőséget ad, továbbá a fiataloknak is meg tudjuk mutatni, hogy milyen nagyszerű tudós, gondolkodó volt Herman Ottó.

 

− Herman Ottó nemcsak néprajzkutató volt, hanem egyszerre zoológus, régész és nem utolsósorban a korszak egyik legismertebb, ellenzéki országgyűlési képviselője is.
− Valóban, ráadásul nemcsak sok mindennel foglalkozott, hanem mindezeket tudományos precizitással végezte. Nem véletlenül tartják őt az egyik utolsó magyar polihisztornak. A kiállításunk címét egy Kossuth Lajostól származó idézet ihlette, ő nevezte „a legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunk”-nak Herman Ottót. Ha a korszak nagy gondolkodói így vélekedtek róla, annak meglehetett az oka.
Néprajzkutatóként is hatalmas utat járt be a Kárpát-medencében. Elsősorban az Alföldön, a Dunántúlon és a Felföldön gyűjtött, de vannak még Kárpátaljáról, Erdélyből származó tárgyai is. Olyan területek iránt érdeklődött, amelyeknek az ősiségét a saját korában is fennmaradni vélte. Pásztorkodással, állattartással, halászattal kapcsolatos gyűjtései kiemelkedők. Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás volt az első, ahol a halászat témakörét bemutatta. Aztán következett a millenniumi kiállítás, amikor is a Városligeti-tó szigetén, illetve egy cölöpépítményen az ősfoglalkozásokat jelenítette meg. Azaz a fővárosiak Herman Ottó által gyűjtött tárgyakon keresztül ismerhették meg a néprajztudomány akkori eredményeit. A millenniumi kiállítás hihetetlenül sikeres volt.

− Mi lehetett Herman sikerének a titka?
− Az, hogy nemcsak gyűjtötte és rendszerezte a tárgyakat, hanem nagy figyelmet szentelt annak is, hogy azok megfelelően be is legyenek mutatva a nagyközönségnek. Gyűjtési módszeréhez az is hozzátartozott, hogy nemcsak egy-egy darabot gyűjtött, hanem annak minél szélesebb körét: teljes tárgysorozatokat. Ennek a hatalmas méretű, tudatos tárgygyűjtésnek az eredménye, hogy csak a Néprajzi Múzeumban három és fél ezer tárgy van, amely hozzá kötődhető. A jó értelemben vett kíváncsiság hajtotta, szerette volna megismerni a dolgok működését, rendszerét. Olyan kiváló, széleskörű ismeretekkel rendelkező tanítómesterei voltak, mint például Brassai Sámuel, aki a kolozsvári Erdélyi Országos Múzeum vezetőjeként maga mellé vette az ifjú Hermant. Tudományos szemlélete itt kezdett formálódni.

 

− A kiállítás milyen újdonságot tartogat a látóknak?
− A kurátorok arra törekedtek, hogy minél érdekesebben, látványosabban legyen bemutatva Herman Ottó sokszínű életútja, tudományos tevékenysége. Gyűjtései kapcsán lényegesnek tartottuk, hogy a szép tárgyak mellett a kiállításunkban helyet kapjanak a kevésbé mutatós, de tudományos szempontból igen jelentős használati tárgyak, eszközök is. Ezek korábban ritkán kerültek ki a raktárból, most viszont lehetőség volt arra, hogy a nagyközönség előtt ezeken keresztül bemutathassuk Herman Ottó gyűjtési módszereit is. A néprajzi témákhoz mindvégig kapcsolódnak a politikai pályafutásának mérföldkövei, a képviselőházban kifejtett tevékenysége, sajátos gondolkodása és beszédstílusa.
A humort sem nélkülöző időszaki tárlaton kirajzolódik Herman Ottó egyedi jelleme, megjelenése és viselkedése, amelyeknek köszönhetően a korabeli karikaturisták kedvelt figurájává vált. A kiállítás egyik narrátora Mikszáth Kálmán, aki szellemes karcolataiban, tudósításaiban többször írt Hermanról.

(X)