Tegnap reggel arra ébredtem, hogy máltai rendtársaim Kozma Imre atya halálhírét az éter hullámain juttatták el hozzám, aztán már a rádió híradását is hallhattam.

Tudása, szellemi kisugárzása, belső elkötelezettsége tette hitelessé, egyértelművé mindazt, amiről csak szólt. Hitoktatóként pedig példát adott arra, miként kell és lehet az irodalom segítségével az evangéliumi történeteket, Jézus tanítását a ma fiataljának, a ma emberének elmondani.

Ferenc pápa arra buzdít, hogy lépjünk túl a szavakon, és úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket. Ő pontosan tudta, hogy jövendő népe nem az öntelt tehetősekből rekrutálódik, hanem azokból, akik emberségük romjain még képesek befogadni az atyai szeretetet.

Isten tapintatosan szeret, nem erőlteti rá magát teremtményeire. Nem dörgő felhőkben, nem világégésben, legkevésbé kereskedelmi, üzleti reklámok villogása közepette jött közénk, hanem gyermekként, akit nem utasíthatunk el, aki ránk van utalva, aki kezünkbe adatott.

Sopron polgármestere, Lackner Kristóf latin nyelvű munkájában Sopron város címerének szimbólumait értelmezi: „Látod-e a címerben a két alacsonyabb bástya fölött a két aranyló csillagot, miként a hajnalcsillag ragyog a többiek előtt, így tűnsz fel nekem TE is, Sopronom.”

Ez egy sokat szenvedett egyház megújult, utat kereső nemzedékének örömteli kongresszusa volt, derűs és tiszta arcú, idős, érett és fiatal emberek, szépen éneklő, fegyelmezett keresztény közösségek ünnepe, nyitottan a világegyház és más felekezetű testvérek felé.

„Szabó Ferenc gazdag élete a mi gazdagságunk is. Amikor kilencvenedik születésnapján köszöntjük őt, érdemes felfedezni általa és vele Isten gazdag és csodálatos világát még akkor is, ha az olykor fájdalmas.”