Családi örökségként őrzöm az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusról készült albumot. Családom lelkületét meghatározta az akkor kapott ihlet. Néhány éve érettségi előtt álló diákjaimnak a kongresszusról tanítottam, hogy amikor elérkezik a már meghirdetett 52. NEK Budapesten, tudjanak róla, mit is jelent ez a katolikus rendezvény. Kis előadások formájában ők is beszámoltak tudásukról.
Egy alkalommal váratlan kérdést tettem fel: „Fiúk, van-e olyan egyházi énekünk, amely erre a kongresszusra emlékeztet, s esetleg el tudjátok-e énekelni?” Kórusban tagadták, hogy ismernék és tudnák. Amikor
elkezdtem énekelni a Győzelemről énekeljen… kezdetű Szent vagy, Uram énekünket, a fiúk többségre egy pillanatra meglepődött, de aztán a világ legtermészetesebb módján velem énekelték tovább.
Ismerték, tudták.
Érzékenyen figyeltem az elmúlt hét lelki eseményeire, személyesen is jelen lehettem néhány programon. Ez az eucharisztikus kongresszus egészen más volt, mint az előző lehetett. Ez egy sokat szenvedett egyházi közösség megújult, utat kereső nemzedékének örömteli kongresszusa volt. Élményt jelentett derűs, tiszta arcú embereket, időseket, éretteket és fiatalokat egyaránt látni. Jó volt éneklő, komoly és fegyelmezett keresztény közösségeket megtapasztalni, akik egyik programról a másikra igyekeztek, vagy ahogy közösségben énekeltek. A vendégekben öröm volt megélni a világegyház tudatát.
A más felekezetekből jövőkben az egységre hívást és a nyitott szeretetet. A Szent István Társulat és más katolikus könyvsátrak látogatói, mintha nem ugyanazok a budapestiek lettek volna. Ünnep volt a téren, ismeretlen emberekkel lehetett beszélgetni.
Ajándék volt a fényes őszi időjárás, ajándék volt a program, a találkozások, öröm volt a keresztény stílust megtapasztalni.
A forrásokról, az élet komolyságáról, Isten irántunk való szeretetéről hallhattunk.
Nem moralizáltunk, nem mondtuk, hogy különbek vagyunk, inkább arról próbáltunk tanítást befogadni, miként éljük meg a magunk hitét, és hogy miként szeressük embertársainkat.
A hetet pedig Ferenc pápa apostoli szeretete, jósága és bölcs evangéliumi tanítása mintegy összefoglalta és utat mutatva erősítette meg.
