Éppen kétszáz. Na jó, egy kicsit fölkerekítve. Mondom még egyszer, hogy el tudjuk képzelni: kétszáz. Ennyi például kukoricagölödinből rémesen sok, legalábbis Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi ízléséhez mérten rengeteg, lépésből viszont elenyészőn kevés, szinte potomság, mondhatnánk tragikus sorsú költőnk legutolsó lejegyzett szavával, hogy a profán felütést némi mélabúval elegyítsük.

Előbb-utóbb úgyis szót kerítettem volna róla – itt az Országúton is – földimről és sorstársamról: Katona Józsefről. Földim a kecskemétiség okán, sorstárs meg azért, mert Skorpiók volnánk. Kell-e bizonygatnom, milyen tragikus jegy? Hogy az apropó egy kicsit körmönfont, lehet, de üsse kő. A Katonában, tudniillik egykori gimnáziumomban áll Czélkuti Züllich Rudolf szobra, amely majdnem olyan kacskaringós utat járt be, mint sorsűzött alkotója.

A New York-i jó barát, Kurt Andersen szép írása tapintatosan tudomásunkra hozta: Bányai István rövid betegséget követően átlépett – zoomolt – egy új, számunkra egyelőre alig elképzelhető másik világ ismeretlen könyvoldalaira.

Írj róla, akár tízezer karakter is lehet – hív föl Ákos, az Országút képzőművészeti szerkesztője. Nyár végére kell. Hogyan tudom az együtt megélt, az emlékezetben megőrzött képeket előhívni, s képes leszek-e összefűzni őket egy fogalmazvány láncszemeivé?

Ha a sátán e bájos balatoni faluban ígérte volna neki a világot, Rákosi Jenő szerint tán az Isten fia sem tudott volna ellenállani a kísértésnek. Szepezdet az igéző táj mellett Keresztury Dezsőtől Sárközi Mártáig az itt megpihenő írók, művészek tették emlékezetesen otthonossá.

Képzelje, mit főzött a menyem a fiamnak. Becsinált levest egy kis zöldségből, sárgarépából. A sárgarépát szétvagdosta. Szét az! Mondom is este a fiamnak, amikor kijött a konyhába: Tudod, mit ettél te? Egy sós löttyöt!

Elhunyt a második világháború utáni francia filmművészet leghíresebb színésze, Jean-Louis Trintignant. Orosz István versével búcsúzunk tőle.

Vajon lehetett volna jobban időzíteni? Hogy százéves a zászlóbontás, tudniillik az, hogy az 1925-ös nagy párizsi iparművészeti kiállítás óta beszélnek art decóról, inkább csak ürügy, az igazi aktualitást a megszabadulás jelenti.

A közhasznú, latinnak nevezett ábécé 26 nagybetűjéből csupán 10-nek, alig több mint egyharmadnak van tükörszimmetrikus alakja. Horkay István 12 betűből álló nevében 8 szimmetrikus betű van, vagyis a név kétharmada tükrözhető képlet, hogy az egyéb szimmetriákról meg a könnyen tipografálható 6-6-os szótörésről most ne is essék szó.

Ki volt a leghíresebb magyar ügyvéd? Bizonyára kevesen vágnák rá egyből: Kossuth Lajos, mert politikai szerepei – pénzügyminiszter, kormányzó, a szabadságharc szellemi vezére – a jurátusi diplomát igencsak fölülírták.

Hozzám képest kölyök.
Megpróbálván fölidézni ötvenhét márciusát, anyu jut eszembe, ahogy új golyóstollát próbálgatva felszólít, mondjak öt számot. – Egy, kettő, három, négy, öt – mondom nagybüszkén. Nem tetszik neki.

Meghalt Beke Laci. A nekrológ fölött az Országút egy olyan képet közölt (Komka Péter / MTI fotóját), amelyen egy bekeretezett rézkarcom, a Mitológia lóg Laci feje fölött. Mivel csak a kép sarka látszik, rajtam kívül aligha vette észre más.