1848 végének szatírába oltott vészterhes világába enged betekintést a ,,sakkfeladvány" írójának kilétét kutató, szerteágazó, izgalmas gondolatmenet, amely ezzel kimondatlanul megkérdőjelezi a kritikai kiadásban Jókainak tulajdonított szerzőséget.    

1848 végének szatírába oltott vészterhes világába enged betekintést a ,,sakkfeladvány" írójának
kilétét kutató, szerteágazó, izgalmas gondolat-
menet, amely ezzel kimondatlanul megkérdőjelezi a kritikai kiadásban Jókainak tulajdonított
szerzőséget.    

Szokták mondani, egy animációs filmben fölöslegesek a jó rajzok, elég, ha a rajzok összessége, a mozdulatsor tökéletes, hiszen ki tudna koncentrálni arra, ami csak egy villanásra tűnik föl, csupán a másodperc töredékéig jelenik meg a vásznon vagy a képernyőn. 

Fazekas Lajos sokszínű művészegyéniség: diákként verseket írt és publikált, majd a film felé fordult, s az egyik legtöbb filmet jegyző alkotóvá vált mint rendező, operatőr, színész, sőt kaszkadőr. Szeme világát vesztve újra a költészet felé fordult, ugyanolyan eredeti hanggal és tehetséggel.

Ha a sátán e bájos balatoni faluban ígérte volna neki a világot, Rákosi Jenő szerint tán az Isten fia sem tudott volna ellenállani a kísértésnek. Szepezdet az igéző táj mellett Keresztury Dezsőtől Sárközi Mártáig az itt megpihenő írók, művészek tették emlékezetesen otthonossá.

A Barabás-műveket jó együtt szemlélni. A szavakat mondatokká egészíteni ki. Több-kevesebb rendszerességgel ismétlődő önálló kiállításai élményszámba mennek, mert a művek egymással is dialogizálnak, az installációk a galériák asszociációs lehetőségeit is bekapcsolják a kompozícióba.

Éppen kétszáz. Na jó, egy kicsit fölkerekítve. Mondom még egyszer, hogy el tudjuk képzelni: kétszáz. Ennyi például kukoricagölödinből rémesen sok, legalábbis Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi ízléséhez mérten rengeteg, lépésből viszont elenyészőn kevés, szinte potomság, mondhatnánk tragikus sorsú költőnk legutolsó lejegyzett szavával, hogy a profán felütést némi mélabúval elegyítsük.

Előbb-utóbb úgyis szót kerítettem volna róla – itt az Országúton is – földimről és sorstársamról: Katona Józsefről. Földim a kecskemétiség okán, sorstárs meg azért, mert Skorpiók volnánk. Kell-e bizonygatnom, milyen tragikus jegy? Hogy az apropó egy kicsit körmönfont, lehet, de üsse kő. A Katonában, tudniillik egykori gimnáziumomban áll Czélkuti Züllich Rudolf szobra, amely majdnem olyan kacskaringós utat járt be, mint sorsűzött alkotója.

A New York-i jó barát, Kurt Andersen szép írása tapintatosan tudomásunkra hozta: Bányai István rövid betegséget követően átlépett – zoomolt – egy új, számunkra egyelőre alig elképzelhető másik világ ismeretlen könyvoldalaira.

Írj róla, akár tízezer karakter is lehet – hív föl Ákos, az Országút képzőművészeti szerkesztője. Nyár végére kell. Hogyan tudom az együtt megélt, az emlékezetben megőrzött képeket előhívni, s képes leszek-e összefűzni őket egy fogalmazvány láncszemeivé?

Képzelje, mit főzött a menyem a fiamnak. Becsinált levest egy kis zöldségből, sárgarépából. A sárgarépát szétvagdosta. Szét az! Mondom is este a fiamnak, amikor kijött a konyhába: Tudod, mit ettél te? Egy sós löttyöt!

Elhunyt a második világháború utáni francia filmművészet leghíresebb színésze, Jean-Louis Trintignant. Orosz István versével búcsúzunk tőle.