Kodolányi Gyula új kötete, a Szabadulószoba, félelem nélkül az elmúlt két évtized termésének néhány kiemelten fontos darabját társítja új verseivel. A gesztus ismerős: ahogy a nyelvhasználatban az ismert szavak új mondatokban más jelentést kínálnak, úgy korábbról ismerős versek is új jelentést kapnak egy másképpen épített összefüggésrendszerben.

Ha nincsenek hozzá kötő gondolkodók, a múltunk idegenné vész el, ha vannak, és jó hídként működnek, kortársaink maradhatnak Petőfi, József Attila vagy akár Platón. Ilyesféle híd volt a százhúsz éve született Illyés Gyula is.

Lukács Sándor költői útja-időzése nem egyes verseken, sorokon, nem szavakon múlik. Fontosabb ezeknél költészete, az, ahogyan lényével a világ egészéhez kapcsolódik. Erről árulkodik új, Kikötő című verseskötete.

Dalma asszony is eltávozott a minden halandók útján. Úgy fogyott el élete, ahogyan az egyre haloványabban, gyöngébben lobbanó gyertya lángja, amiről tudható, hogy ki fog aludni, de amikor ez a pillanat eljön, az mégis szívszorítóan váratlan.

sdfdfdsEnectet quamet dollit, serferi doluptatem reprovid minihictotae estia audi corporepe et volupta tecturio tem facerepudi re, non res sus commoluptam dolum saperovid unt omnihil lenitae molento tatempos sit, seque venderchil

A Magyar Művészeti Akadémiának Mészöly Miklós születése 100., halála 20. évfordulója alkalmából rendezett kerítéskiállítás megnyitó beszéde. A tárlat megtekinthető az MMA székházának kerítésén, az Andrássy út és a Bajza utca sarkán.

Száz év sem volt elegendő a múltközpontú nemzettudat jövő felé fordításához. Hagyományai nélkül egyetlen nemzet sem maradhat meg, ám a régi dicsőség álomképe felé fordulás egy szellemi Trianon veszélyét idézi fel.