A természet, teremtett környezetünk szépsége örök témája a verseknek. Acsai Roland ilyenekkel rukkolt elő: "Egymaga várna az új kikeletre a lombja, az őszi, / lombja, a téli, a hullt avar, és a fa ága a csendben."

„Minden össze volt mindennel kötve,
ahogy az előttünk lévő korok
a miénkkel.”