Megjelölt
Érkezés és indulás. Az eltűnő telekre tolulva
jön tavasz. Élete, állata: olvad a jégbe fagyott ma.
Lombja kiárad, az erdeje itt van a szívbe ragasztva.
Éve se, napja se, semmi se jelzi a fordulatot, ha
eljön a megcinkelt cinkék idénye és béget a barka
ágaknak végén, és füstje is száll majd az égre akarva
és akaratlan a tollaikon megjelölt madarakra.
Levélnyi
Egymaga várna az új kikeletre a lombja, az őszi,
lombja, a téli, a hullt avar, és a fa ága a csendben.
Hullana szirmok esője ‒ folyója vagy tengere önt ki ‒,
míg böjti szél sebe izzik a szélsebes égen, egekben.
Messze van, észre se venni, levélnyi magánya megőrzi.
Hímpora porhava porzana, nincs a virág hova essen.
