Szerző: Soós Eszter Petronella

Az Egyház legidősebb leánya – a mecset kishúga?

Az istenkáromlás jogilag a szólásszabadság részének számít, de a szekuláris Franciaországban az iszlám és az identitáspolitikai kihívás megkérdőjelezni látszik ezt az elvet.

Dunai konföderációtól a kisantantig
Trianonért a magyar közvélemény részben Franciaországot teszi felelőssé, ami ki-kihat a magyar–francia kapcsolatokra is. A kiengesztelődés lehetőségeit mérlegelte a De Gaulle és Adenauer példája című cikk (Országút, 14.). Hogyan látják ezt a kérdést a franciák? Miként viszonyultak a Monarchia megszűnéséhez, az akkori Magyarországhoz? Vajon mit gondol a mai Franciaország Trianon traumájáról? Catherine Horel történésszel, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) kutatásvezetőjével beszélgettünk.
De Gaulle és Adenauer példája
Amikor a trianoni döntés 100. évfordulójára emlékezünk, érdemes feltennünk a kérdést, hogy miként áll a gesztusok és a közös érdekek terén Franciaország és Magyarország.
Válasz az iszlám kihívásra
Pierre Manent (1949) konzervatív-liberális gondolkodó Raymond Aron tanítványaként indult, ma a nagy tekintélyű doktori iskola, az École des hautes études en sciences sociales (EHESS) tanára. 2015-ben, nyomban a párizsi iszlamista terrortámadások után adta ki Situation de la France (Franciaország helyzete) című könyvét, amelyet 2016-ban angolul Beyond Radical Secularism: How France and the Christian West Should Respond to the Islamic Challenge (A radikális szekularizmuson túl: hogyan válaszoljon Franciaország és a keresztény Nyugat az iszlám kihívásra) címmel jelentetett meg.