A kritikai poszthumanizmus a XXI. század elején az ökológiai válság, az antropocén katasztrófája közepette szembesül az emberközpontúság, a humanizmus fenntarthatatlanságával.

Karácsonyi Zsolt versei egyrészt saját geometrikus szabályaik mentén bezárnak öntörvényű világukba, ugyanakkor új szabadsági fokokat villantanak fel, táguló, szélfújta terekbe vetik az olvasót.