Nem tudok az egészről írni, mert az egészet nem ismerem. Az egész egyszerre közkincs és közpréda. Szinte mindenkit fűz valamilyen emlék hozzá. Ezért az ember óvatosan bánik az ecsettel, ha saját akvarelljét kívánja megfesteni róla.

Olyan társadalomban élünk, amelyben az emberek nehezen boldogulnak. A mi zenénk lehetővé teszi számukra, hogy miközben hallgatják, azt az életet képzeljék el maguknak, amit szeretnének.

Nem hibátlan, kissé talán túl is értékelt film A nomádok földje. Tavaly Arany Oroszlán-díjjal jutalmazták. Idén a legjobb drámának járó Golden Globe- és a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat is megkapta.

George Floyd, akit ma néhol glóriával a fején ábrázolnak, nem szent, hanem erőszakos bűnöző volt, aki korábban több évet töltött börtönben fegyveres rablásért és kokainfogyasztásért. Gyilkosa, Derek Chauvin, a dühödt rendőr, szintén erőszakos ember volt.

Az utolsó nap nem mentem egyetlen előadásra sem. Akkor már egy hete tartott a konferencia a portugál fővárosban, ahol addig még sohasem jártam.

Sok könyvet, tanulmányt írtak már a nevetésről. Szépirodalmit, pszichológiait, élettanit. Nem akarom túlokoskodni. Nem is néztem utána, mennyi mindent állítanak egészségmegőrző szerepéről, a rekeszizmokra gyakorolt jó hatásáról. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy megállapítsuk: nevetni jó.