Egy ideje új „szórakozásom” lett. Szeretek úgy gondolni az ismerőseimre, barátaimra, hogy felidézem a nevetésüket. Azt a könnypotyogtató, hasfogós nevetést, amelyet szerencsére annyi emberrel élhettem át. Sokakról van ilyen emlékem. Gyerek- és kamasz-, illetve a fiatal felnőttkorból talán a legtöbb. Sok esetben fel is tudom idézni, mi volt a derű tárgya. S ha eszembe jut, ma is mosolygok.
Szerencsére nemcsak a zsenge fiatalság kacagását hallom. Eszembe jut egy este, amikor néhány éve, régi barátokat hívtam magamhoz vendégül. Harmincöttől hatvanig mindenféle korosztályból ültük körül a konyhaasztalt. Fogyott a bor is, méghozzá jól. De nem a részegségtől, a jókedvtől dülöngélt az egész társaság. Valaki elmesélt egy történetet. Mi pedig alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Volt, aki már az erkélyre kifeküdt, mert nem bírta tovább. Hogy aztán rajta derüljünk még órákig.
Anyám nevetése, a testvéreimé, az unokaöcsém babakacagása, a barátaimé. Nyári, balatoni vidám napok. Min is nevettünk annyit? Olykor valami semmiségen. Egy jó poénon, beszóláson. Valakin, aki saját magán is tudott nevetni.
Emlékszem idős, százhat éves korában elhunyt ismerősömre. Egy alkalommal, akkor sem volt már éppen fiatal, kilencven körül járt, elmesélte nekünk, hogyan rabolták ki a saját lakásában, miközben ő is otthon volt. Sőt, ő engedte be a vízvezeték-szerelő csalókat, akik a fürdőszobába küldték azzal, hogy engedjen öt percig hideg, majd öt percig meleg vizet a kádba. Ők meg tíz perc alatt kipakolták a fél lakást. Más kilencvenéves asszony ilyesmibe belerokkan. De ő még el is játszotta nekünk a történetet. Nagy beleéléssel megmutatta, milyen ügyesen ült a kád szélén, és mekkora buzgalommal csavargatta a csapokat. És hangosan nevetett azon, hogy mekkora balek volt. Mi pedig mertünk vele nevetni. Nem rajta, vele. Ahogyan hétköznapi nyelven mondanánk: szakadtunk a röhögéstől. Eszünk ágában sem volt sajnálni. Nem is engedte volna. Derűs lélek volt.
Hallom mások nevetését is, akik már nincsenek velünk. Szeretek így gondolni rájuk. Derűt hagyni magunk után. De jó volna…
