Egy évvel ezelőtt, 2019. augusztus 29-én hunyt el Kocsár Miklós, a Bartók utáni zeneszerzés egyik meghatározó alakja, és azon kevés kortárs magyar alkotó egyike, akinek művei a nemzetközi zenei életben ismertek. Különösen kórusműveit játsszák, hangvételük egyéni és dallamképzésük szorosan kötődik a magyar nyelv hangsúlyrendszeréhez.

Sokan tekintik úgy az István, a király 1983-as királydombi ősbemutatóját, mint a rendszerváltás előfutárát. Bizonyos szempontból kétségkívül jól modellezte és összegezte a spontán nemzeti ünneppé alakult előadás azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a 89-es eseményekhez vezettek, beleértve a rendszer tudatos, felsőbb döntés alapján elindult lazítását. Ugyanakkor közel négy évtized távlatából már világosan látszik, hogy a legendás bemutató inkább csak egy látványos állomása volt egy felülről vezényelt hatalomátmentő folyamatnak, mint katalizátora a valódi szabadsághoz vezető változásnak, annak ellenére, hogy a darab hatása számos máig tartó pozitív folyamatot indított el, például a táncházmozgalom szélesebb körben való elterjedését, a magyar identitás tudatosabb keresését. A bemutató körül zajló háttéreseményekről és a darab utóéletéről Szörényi Leventével beszélgettünk.

Régi hiányt pótol a jeles zenekutató tanulmánykötete, amikor Bartók 1936-os anatóliai gyűjtésének körülményeit a szélesebb közönség elé tárja.

Az Operaház Szente Vajk rendezésében mutatta volna be A Mester és Margarita opera-musical változatát, amelyhez Kentaur álmodott látványvilágot. A rendkívüli helyzet miatt a bemutató elmarad. A zeneszerző, Gyöngyösi Levente új műfajt alkotott, amely lebontja a komoly- és könnyűzene közötti határokat, és e stílusok találkozása fontos dramaturgiai elem a zenében. A szerzővel a komolyzene és a könnyűzene viszonyáról és a kortárs zene jövőjéről is beszélgettünk.

A női karmestereket számos előítélet veszi körül. Megítélésük leginkább a női autóvezetőkhöz hasonlít: egyre természetesebb jelenség, mégis sokkal jobban kell küzdeniük az elfogadásért, az elismerésért. Február utolsó hétvégéjén két hangversenyen is hölgy kezében volt a karmesteri pálca. Karen Kamensek a Nemzeti Filharmonikusokat, Dobszay-Meskó Ilona a Budapesti Vonósokat dirigálta, miközben közös mű is szerepelt a két műsorban.

Kocsis Zoltán halálának harmadik évfordulójáról hangversennyel emlékezett meg egykori együttese, a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar. Az est egyik legérdekesebb pontjának Kovács Zoltán Missa Pannonicája ígérkezett. A darab már elhangzott tavaly nyáron Debrecenben, de a budapesti közönség most hallhatta először. Hamar Zsolt vezényletével, Kolonits Klára, Bakos Kornélia, Horváth István és Kovács István szólistákkal érzékeny, hangszínekben gazdag interpretációt hallhattunk.

MÜPA, 2019. október 31. Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikusok Eötvös Péter: SpeakingDrums, zeroPoints, Per LucianoBerio