A Missa Pannonica minden tekintetben a tradíciókhoz kötődik, és ennek egyik kifejezőeszköze a latin nyelv. A kezdő Kyrie-tétel a szöveg egyszerűségét rendkívüli zenei sokszínűséggel párosítja: különböző hangvételű könyörgéseket hallunk. Nem egyszerű Kyrie hallható, hanem grandiózus nyitótételt, amelynek középső része, a Christe eleison fúgája során annyira hangsúlyosan szólal meg trombitákon és harsonákon az „Édes Jézus neked élek…” kezdetű egyházi népének, hogy a partitúrában a hangszeres szólamoknál is szerepel a dallam alatt a szöveg.
A Gloria szintén az összetett formai gondolkodás példája: a szólisták és a kórus váltakozása egyensúlyt teremt, a főtéma folyamatos visszatérése pedig egységbe rendezi a tétel különböző karaktereit. A dicsőítés világos színeit ellensúlyozza a „Qui tollis peccata mundi” szólistákra komponált szakasza, amely egyszerre bensőséges és drámai hangvételű. A Sanctus-t a hármas lüktetés helyenként szinte táncos karakterűvé alakítja, a dallam sodrásának ellenpontja a szólórészek különleges dallamvezetése, a tétel lezárása pedig erőteljes. Ezt – kontrasztként – az Agnus Dei éteri hangzása váltja fel. A tétel végére a bensőséges ima himnikussá magasztosul, a befejező „Dona nobis pacem” disszonanciája csak a lecsengésben oldódik fel, amint a tartott énekhangok mellől elhalnak az egyes hangszeres szólamok, és a végére csak a mély vonósok maradnak egy feloldozást hozó A-dúr akkorddal.
Kovács Zoltán zeneszerző dallam-, harmónia- és formaképzése erősen kötődik a klasszikus elődökhöz. Kodály hatása nemcsak a népdalokból örökölt természetes dallamképzésben jelenik meg, hanem a kóruskezelés, a szólamok felépítése, összhangja és ellenpontja terén is, amely a vokális zenében a Palestrina-stílus modern értelmezése. Ezt a kórushangzást remekül egészíti ki a zenekari szólamok korunkban nem megszokott hangszerszerűsége, amely Kocsis Zoltán hangszeres előadóművészi múltját is felidézi.
