Kocsár Miklós bizonyos értelemben Bartók zenei örökösének tekinthető, amit a bartóki hagyományokból építkező Csellóversenye is bizonyít. A félórás művet Onczay Csaba mutatta be elsőként, de a szerző 2012-ben kibővítette Rohmann Ditta gordonkaművész számára.

A kompozíció a klasszikus versenyművek háromtételes koncepciójára épül: gyors, lassú és virtuóz rész váltja egymást. A zenekarral felelgető cselló szerepe is az elődöket idézi. Az első tétel sejtelmes indítása után kis motívumtöredékekből, ismétlésekkel épül fel a téma, és ez a szerkesztési elv a mű mindegyik tételét meghatározza.

Kocsár Miklós 1994-ben fejezte be a Csellóversenyt. A komponálás munkafolyamata alatt, 1993 decemberében hunyt el Antall József. A szerző a miniszterelnök emléke előtti főhajtásként írta a II. tételt, amely siratóként értelmezhető: tematikája és dallamképzése a magyar népzenéből ismert siratókat idézi. A kezdő motívumtöredék moll hármashangzatból indul, és ismétlődésében folyamatosan bővül. Sóhajnak hallható, ahogy a hosszabb hang szinte elhal, és egy kis szekundot lehajlik – hasonlóan Bartók I. vonósnégyeséhez, ahol ez a sóhaj a szerelmi bánatot érzékelteti. Később ebből a moll akkordból a dallam folytatása pentaton érzetet kelt, amely a modális fríg hangsorba alakul át. A szinte panaszkodó cselló a motívum bemutatását végig szólóban játssza, és csak a végén lép be a témával a zenekar. Különleges a hangszerelés. A bánatos, sötét tónusú hang hirtelen fényt kap, a fájdalom és a megdicsőülés egyszerre van jelen: a zenekar képviseli az égi szférát, ahová a lélek érkezik, a cselló az itt maradt siratók bánatát. Egy felfelé ívelő pentaton skála hangjaival végződik a tétel, amit a hegedű játszik, majd megismétel egy oktávval magasabban, alatta a kezdő sóhaj-motívum hallható, amelyből másodszorra elmarad a lefelé hajló sóhaj. A művet egyszerű dúr-akkord zárja. A harmadik tétel zaklatottan indul, de gyönyörű, impresszionista harmóniasorai végül boldog világot teremtenek.

Kocsár Miklós Csellóversenye nemcsak Bartók hatásáról vall. A motívumtöredékekből való építkezés, a gyors tétel négy hangból álló motívuma, a lassú tétel sirató-jellegű hangvétele és a népzenei színezetű dallamvilág Sosztakovics I. csellóversenyét idézi.

A művet Rohmann Ditta és a Savaria Szimfonikus Zenekar játssza a zeneszerző fia, Kocsár Balázs vezényletével, a felvétel a MÜPÁ-ban készült 2012 februárjában.