lábam elé nézek kavicsot keresek
vizsgálom van rajta csizmanyom
hidegsége a régi
a meleg füst öblös rózsáit
a vadludak rohamsora átmetszi

„minek vitatkozni a sötétséggel
várakozom inkább vele
amit nem lehet szóval kimondani
megcselekszi a szenvedés
Isten a fájdalmat szépnek teremtette”