Üzenőfalra
ne erőltesd a távolságot jöjj közelebb
a felhőket neked fésültem meg
íme a tenger íme a föld hegyeivel
nem csak uralkodni s szolgálni lehet
szeretni is illene minél lehetetlenebb
Vigyél el sétálni
mutatok neked havazást
a tél tétlen határait
ellentétes irányokból küldi
szemérmes felhőit az ég
mintha csak azt üzenné
vigyél el sétálni
mire gondolsz ha azt mondom szürke
nekem a Szegletkő jut eszembe
Határmenti szavak
nem bántam meg az utazást
de kifogytam a szóból
amivel tartozom – gondold el magad
csupán az irgalom szabad –
vagy ha igazabbnak hat
úgy mondom csak a hálóruhád
melyben tested élőhalott
told meg az eget ha tudod
Isten a fájdalmat
az élet akár a hajnal
ragyog inkább mint történik
ismeri a különbséget köd és köd
egyenes vonal és egyenes vonal között
a legtöbb hogy ami megtörténhet megtörténik
minek vitatkozni a sötétséggel
várakozom inkább vele
amit nem lehet szóval kimondani
megcselekszi a szenvedés
Isten a fájdalmat szépnek teremtette
1981. július 31-én történt
most hogy kereszt nélkül maradt
a fehér porcelán Krisztus
pontosan olyan mint a csutkababám
unalmas volt a délután
a Nap is kialudt de én hittem
hogy abból baj nem származik
csak egyet kacsintott a Földnek Isten
Venerare ventum
nehéz dolga lehet a szélnek is
fújni rombolni ott is
ahol a pusztaság már mindent bevégzett
megrendülten mintha örülni kéne annak
hogy kiszáradnak a tavak
kimúlnak népek és országok
nem szólni a bűnről
nem kedvezni a Sátánnak
Árnyékaim beszélnek
ha felnézek a fémlétrán
búvóhelyeket látok talán onnan
kiabálják hogy sorsukra jutok
az 1 méter 72 centis árnyékok
neked mondom fehér falnak dőlve
(belülről templom kívül a Rózsák tere)
járnak hozzám továbbá Holdevő hajnalok
Isten országában nincs Kelet nincs Nyugat
akár élek akár halok
jövőre új rügyekből
új virágok nyílnak
