–Az ember a civilizáció, az életvilág legfontosabb fogalmait, ideáit (lét, élet, hit, ember, lélek, kultúra, folklór stb.) több ezer éve nem képes kimerítően definiálni. Ez utalhat arra, hogy nem jó helyen, nem a megfelelő módszerrel kísérletezik; utalhat arra is, hogy olyan szellemi entitásokkal áll szemben, amelyek (csak) szellemi lények előtt fedik fel arcukat – ahogyan erre a könyvben idézett Dürer is utalt („egy új hajnalon megnyílnak a spirituális látomás érzékszervei”). De utalhat arra is, hogy nem az ember határoz meg, hanem az ember a meghatározott, például a fenti fogalmak – így: a folklór – által. Ahogyan E. Gellner egy másik kérdés kapcsán fogalmazott: „A nacionalizmus hívja létre a nemzetet, nem pedig fordítva.” Vagy a hosszan tárgyalt garabonciás esete, aki „nem választ, hanem hagyja, hogy őt válasszák”. A dolog ilyetén megfordítása a megismerés és a felismerés közötti különbségre mutat rá. A megismerés lop, betolakszik, kizsákmányol, a felismerés rácsodálkozik, áldozatot mutat be stb. Mit gondol erről a felvetésről?
–A görög filozófiai emlőkön nevelkedett modern tudományos gondolkodás alapszava a definíció, a meghatározás. Ez a világmagyarázat mindent meg akar határozni, latinul de-finire, határt szab. Olyan fogalmakkal is, amelyek a végtelenről szólnak, csacskán próbálkozik, majd szégyenében ki akarja vonni őket a végtelenség, az örök szférájából. Ettől van fokozódó rossz lelkiismerete.
A művészetnek viszont – ha művészet – veleszületett képessége a végtelen, az örök, az ideák megragadása.
Dürert idéztem, de most ahogy itt a kérdésben olvasom, ebben az összefüggésben nem értek vele egyet, mert a spirituális látomás lehetősége az ember teremtésével megnyílt, természetesen csak kegyelmi állapotban. Könyvemben azt próbálom felvázolni, hogy a folklórban, az ember folklorikus tudatában a mindennapi létezésélményben tökéletesen képes értelmezni a dolgokat, a lét alapképleteit is. Így azt állítom, hogy a tudományos, művészeti és a vallási tudati forma, valamint a folklorikus egyenrangú.
–A folklór misztérium vagy misztikus?
–A folklór ugyanúgy lehet misztikus, tehát titkos dolgok hordozója, a gazdateste, mint a művészet és a vallás, sőt a tudomány is – sokszor a legvadabb racionalizmusra hivatkozás közben – elhál a misztikával. Napjainkra egyre kevésbé leplezi ezt, mert úgy véli, mai szellemi egyeduralma minden kritikától megvédi. A misztika az emberi szellem örök csábítása az életszentség és a gonoszság felé.
–Miért, miként mágikus a digitális világ? Van diabolikus vonása is? Könyvében hosszan elmélkedik „az ember eltörlésére” vállalkozó digitális jelenünkről.
–A filozófia valójában csak az elmúlt évtizedekben kezdte észrevenni, hogy a digitális valóságértelmezés mögött egyre furcsább létértelmezési formák jelennek meg, mutatkoznak most már megint a történelemben. Van egy óind kozmológiai fogalom, az Ákasha, amely a mindent betöltő, egyetemes állag, s amelyből az anyaginak nevezhető világ kialakult. Ennek az adatbankja az Ákasha Krónika, amelyet a tudás végtelen könyvtáraként képzelhetünk el. Ez az élő, vibrációs mező minden lehetséges múltat és jövőt tárol. Így tehát ez a kozmikus öntudat az egyetemes emlékezet. Vélhetőleg ez az ezoterikus képlet is befolyásolta digitális világunk építőinek ambícióit, megistenülő világteremtő hübriszét. Másik szál lehet a zsidó kabbalában a gemátria, ami a számok teremtőerejéről értekezik.
A mai digitális világ felemelkedése és a gemátriai gondolkodás közötti összefüggéseket vélhetőleg a Gólem-teremtés misztikájának területén lehetne megtalálni.
A digitális világformálás kialakulása nem huszadik századi elképzelés. George Boole angol matematikusnak a XIX. század közepén volt egy látomása, amely által megalkotta a szerinte logikus univerzum totális ideáját. Ezt az univerzumot a 0 és az 1 bináris logikájára építette fel. Ebben a mindenségben az 1 jelöli az univerzumot, a 0 a semmit. Tétele, hogy 1-szer 1-szer 1 mindig 1, 0-szor 0-szor 0 pedig mindig 0, valamint x-szer x-szer x mindig x-szel egyenlő. Ennek következtében az x = xn képletben a Minden a Semmivel találkozik.
–Ha elfogadjuk azt, hogy a folklór a tudományhoz, a valláshoz és a művészethez hasonló tudati forma, illetve azt, hogy – ez az oka annak – hogy az egyik tudati forma (például a tudomány) nem képes értelmezni egy másik tudati formát (például a folk-lórt), akkor ebből ugyanaz következik, mint amit világunk kapcsán írt, hogy tudniillik nem biztos, hogy a világ beteg, inkább az utóbbi évszázadokban kialakult értelmezése az. És akkor azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy ezek a tudatformák nem ellenségei egymásnak, nem a lineáris időben, egymást követően megjelenő történelmi képződmények. Lehetséges az, hogy egy – vallást, folklórt, tudományt, művészetet ötvöző – organikus tudattal (misztériummal) állunk szemben, ahol valamely elem időnként agresszív, domináns szerepre jut, megtöri az egységet/harmóniát/normalitást, és torzszülött kort/szellemet veti ki magából?
–Vélhetőleg nem a világunk beteg, hanem az elmúlt századokban a mi értelmezésünk róla vált sclerotikussá, népiesen szólva bicebócává. Sánta tudati formák harcolnak benne egymással. Ezért nem tudjuk az úgynevezett mesterséges intelligencia jelenségét ma még megfelelően értelmezni. Akár úgy is, hogy ebben a helyzetben a mesterséges az az intelligencia fosztóképzője. Mert az intelligencia a létezést autonóm módon szemlélő ítélőképesség, tehát valaki.
A mesterséges intelligencia végső soron „csak” matematikai szemlélése a világnak, tehát valami. Képes-e az ember valamiből valakit létrehozni? Ez már teológiai kérdés. Azonban nem szabad lebecsülni az MI félelmetes e világi erejét. Rossz kezekben minden eddigi eszköznél hatásosabban képes uralni az életet. Már a világ gazdasági urai is széplelkűen nyafognak, hogy megkérik a fejlesztőket, fékezzenek. Ez szemfényvesztés, nem fog menni. Az emberi szellemnek kell a helyzeten felülemelkednie.
–Egy teológus szerint Istennek elsősorban a róla alkotott teológiánkat kell megbocsátania. Adekvát megjegyzésnek érzem ezt sok más diszciplína esetében is, és általánosságban az emberi megismerésre nézve is. Nem tulajdonítunk mi túl nagy jelentőséget az embernek? El tudja képzelni azt, hogy Isten elengedi az ember kezét?
Nem lehet, hogy minden történés – még a diabolikus pusztítások sorozata is – Isten (az élet) kezére játszik?
Számomra legalábbis a személyes túléléshez szükséges hinnem abban, hogy Isten (az Intelligencia) erősebb a mesterséges intelligenciánál.
–Ki vagyok én, hogy Istenről, Isten szándékairól nyilatkozzam? Viszont a folklórt idézve azt hiszem, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Ha igaz az, hogy olyan tektonikus tudati váltás közeledik – amit éppen az MI is provokál – mint a szóbeliség–írásbeliség emlékezettípus-váltás volt, akkor szerintem az emberi jelenségnek van aranytartaléka – a folklór, a folklorikus tudat. Lehetséges, hogy az emelkedő új emlékezettípus éppen a legrejtettebb, legkevésbé ismert folklorikus emlékezettípus lesz, annak mintájára szerveződik. Ehhez teljesen új oktatási filozófia kell, amely két lábon nyugodhat: egy rendkívül magas – filozófiai szintű – matematikai és egy, a népiesből kihámozott rendszerszintű folklóroktatáson, a többi csak utánuk jöhet. És meg kell tanítani gyermekeinket előre köszönni, előre köszönni minden létezőnek.•
