Illyés Gyula írta a száz éve született pécselyi költő első kötetét ajánlva: ,,...olvassák el őket, egybevetve a legtöbbet emlegetettek termésével, s bólintsanak, mint én, örömmel: buzdító versenytárs." Verseivel emlékezünk rá.

Szilágyi István „Kő hull apadó kútba” című regénye a titok mibenlétét vizsgálja, azt a szerkezetet, amelyben kimondhatatlan igazságok rejtőznek olvashatjuk Gróh Gáspár tanulmányában.

Donald Trump elnök újbóli hivatalba lépése előtt többen azzal igyekeztek eloszlatni a pesszimista  várakozásokat, hogy bár mindig is voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy az aktuálisan megválasztott amerikai elnök „őrültségekre” készül, ez idáig elmaradt a világvége.

Szentül hiszem, hogy ma befejezem azt a régen félbemaradt írást Nagy László gondatlanul mellőzött oratóriumáról, az Ég és földről. Most jött el ismét az ideje ennek a fájdalmas nagy párbeszédnek hagyományról és modernségről, mert olyan időket élünk, hogy ismét az ő vívódásai ráznak fel bennünket mindennapi alvajárásunkból: most is az a kérdés, megint ugyanaz.

Szörényi László nyolcvanéves. Különböző ünnepi alkalmakkor szinte mindent elmondtak és leírtak már róla, élőszóban is rengeteg anekdota kering, ám aki méltatni próbálja őt, minél többet tudjon jeles irodalomtörténészünkről, annál inkább zavarba jön.

Áldás, békesség – teszi elém a kért könyveket a kisasszony. Kecskeméten, az Újkollégium Cifrapalota felőli szárnyában vagyunk,
a Református Egyházközség Könyvtárában,
s a négy könyv valójában egyetlen mű, Johann Kaspar Lavater Physiognomiája.

Az autizmus, akárcsak az ADHD fogalma mind ismertebbé válik, mégis keveset tudunk róla, még kevésbé családi és egyéb „szövődményeiről”. Pontosan ezekkel foglalkozik új regényében Kákonyi Lucia.

Madocsai Miklós, a Budavári Evangélikus Gyülekezet egykori lelkésze és felesége, Glazewski Márta tanárnő tizenévesen, egymástól alig száz méterre vészelték át a második világháború egyik legnagyobb katlancsatáját, Budapest ostromát. Velük beszélgettem a nyolcvan évvel ezelőtti eseményekről.

Újabb izgalmas tárlatnak ad otthont az MBH Bank Művészeti Alapítvány támogatásával működő Hungarian Art & Business (HAB) művészeti központ: a Bardo című tárlat a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok 2024. évi beszámoló kiállítása, amely a fiatal képzőművészek legfrissebb alkotásait közös gondolati ívre fűzve mutatja be.

Ott ült a házfal mellett, lobogó hajjal, mint egy indián. Olajbarna arc, résnyire nyitott sötét szemek, enyhén húsos ajak, fehér fogazat. Az öltözéke ugyanakkor inkább egy kopott westernhősre emlékeztetett.